Mi a véleményetek az olyan társkereső nőkről, akik már évek óta fenn vannak egyes oldalakon, már régen elmúltak 30-35 évesek és még mindig szinglik?

Összesen két olyan párt ismerek, akik tizenévesen találtak egymásra, és 30-asan is együtt vannak még. A többség nem volt ilyen szerencsés. Engem pl. kb. érettségiig levegőnek nézett a másik nem, szóval mondjuk amikortól tényleges eséllyel kezdtem társat keresni, az már főiskolás koromban volt, csak akkor kifogtam két rossz kapcsolatot és kipukkant a családi lufi, a második kapcsolatom végére kicsúszott alólam a talaj, összeomlott a család, a szüleim rájöttek, hogy nem maradok örökre gyerek, akkor irtó nagy generációs harc kezdődött köztünk, esélytelen volt olyan légkör mellé egy párkapcsolat, én is stresszes voltam, és a második barátom ráadásul pont a családom miatt lépett le, akkor 22 éves voltam, most 31, aztán úgy döntöttem, hogy nem keresek társat, hanem mindent megteszek azért, hogy el tudjak úgy költözni, hogy soha ne kelljen visszamennem a szüleimhez, jött a válság, a cégek sorozatosan leépítették a dolgozókat, nekem sokszor újra kellett kezdenem elölről felépíteni mindent, miközben tanultam és otthon ment a cirkusz minden nap, közben pedig anyám idegei olyan szinten összeomlottak, hogy üldözési mániája lett. Mire lett annyi pénzem, hogy lakást tudjak venni, a lakásárak 2-3 millióval emelkedtek, ki kellett használni a lakáskasszánál a hitelt, de meglett a lakás, én pedig az utolsó időszakot a beköltözésig úgy éltem meg, hogy kialvatlan voltam és félő volt, hogy nem tudok eléggé a munkámra koncentrálni, mert nem tudtam pihenni ott, ahova munka után hazajártam. Miközben minden kollégám a hétvégét várta, én utáltam a pénteket, mert nekem a hétvégék nem a pihenésről szóltak, hanem a cirkuszról. De végre be tudtam költözni, még idő kell, hogy teljesen regenerálódni tudjak, de a kialvatlanságom végre megszűnt. Viszont anyám rendszeresen próbál rávenni, hogy adjam el a lakást és költözzek vissza hozzájuk.

Közben találtam valakit, akiben minden megvan, amit egy kapcsolathoz egy férfiban fontosnak tartok és akivel akár egy életen át képes vagyok kitartani úgy, hogy a családomban felgyülemlett trutyit nem görgetem tovább a következő nemzedékre, de későn találkoztunk ahhoz, hogy egy pár is lehessünk.

Alkudjak meg, és esetleg ha nincs szerencsém, csöbörből vödörbe esek (a stresszes szülői fészek után egy rossz, boldogtalan kapcsolatba)? Frászt, épp kiszakadtam egy mérgező közegből és élvezem, hogy végre jól vagyok. Inkább várok, ameddig kell, de a megfelelőre, akire megéri várni, és ha soha nem jön el, akkor is jobb egyedül.