Ebben a helyzetben mit tennétek?

A közös munkahely az lehet jó is meg rossz is, ha nehezen megy a felejtés, akkor egyértelműen rossz. De lehet igazad lesz, azáltal, hogy gyakran látod, nem ér majd váratlanul ha megkeres, mert nem a semmiből tűnik elő. De az a 3 hónap sem kis idő...Az lenne jó, ha most rád találna egy olyan srác, aki értékel és megbecsül téged.

Elolvastam a cikket, tényleg hasznos volt, köszi! :)

Egyébként ugyanúgy voltam én is mint te, sokszor nekem is 1-1 lájkból meg ilyesmikből derült ki, hogy mi van. Egy jó ideje inkább már a fb-t se nézem, amit nem tudok nem fáj alapon. Nekem ő volt az első, akibe úgy igazán belehabarodtam, pont ezért nem tudtam soha elfelejteni. Mikor megismertem,még teljesen tapasztalatlan voltam, amolyan "gyerekfejjel" szerettem bele. Ő pedig akkoriban élte a csajozós korszakát. Az évek alatt hol megkeresett, hol hagyott, sokszor amúgy utólag visszagondolva az én viselkedésem miatt( pl. nálam is előfordult, hogy még randi előtt voltak kirohanások). Közben persze megkomolyodtam én is, gyűltek tapasztalatok, és emiatt nem tudtam hinni neki mikor legutoljára megkeresett. Pechemre, mert most teljesen korrektül állt hozzám, össze sem lehetett hasonlítani a régi próbálkozásaival.Csak hiába,a régi dolgok miatt nem tudtam esélyt adni már. 2 hónapig találkozgatott velem úgy, hogy még egy puszit sem voltam képes adni neki,magamtól sosem kerestem, kb. mint valami jéghegy, olyan voltam. Mire rájöttem, hogy megérdemel egy esélyt, már feladta. Utána láttam egy csajjal, abból nem tudom mi lett. Jó pár hétig nem is láttuk egymást, meg semmi, az elmúlt hónapban írt rám kétszer is, de azokat nem tudom minek szánta.