Bunkóság volt otthagyni?

Neten beszélgettem egy pasival, egész szimpatikus volt, belementem hogy találkozzunk.

Már az sem tetszett, hogy én megadom a módját, kiöltözök, sminkelek, megcsinálom a hajam, a pasi meg odaállít melegítőben. Mintha nem az első találkozás lenne, csak leugrik a sarki kisboltba.

Gondoltam, nem fogom ezért leírni, adok egy esélyt.

Mondja, sétáljunk egyet. OK. Ez kimerült abban, hogy a szomszéd parkban megyünk egy kört, és leül egy padra, én meg jobb híján mellé. Már ekkor is jeleztem, hogy azért ehhez elég hideg van.

Egy órán át ott ülünk a padon, gyakorlatilag már rázott a hideg. Aztán elkezdett csepegni az eső.

Ekkor határozottan kértem, hogy folytassuk a beszélgetést egy kávézóban. Láttam rajta, hogy minden színben játszik, mit mondjon.

Megmondtam neki, hogy bocs, nem kell fizetned semmit, nem akarom magam semmire meghívatni, egyszerűen csak megfagyok, és ne tegyen úgy, mintha neki fel se tűnne.

Elköszöntem és otthagytam.

Egyébként igen, az is sza.rul esik, hogy két hét beszélgetés a neten, meg egy randi a városban, és annyira nem veszi a fáradságot, hogy kifizessen egy 120 Ft-os kávét. Inkább végignézi ahogy megfagyok az esőben egy padon.

Hová lettek a férfiak??

Nem azt mondom, hogy vigyen elit étterembe, de azért sokkal kulturáltabb formája a beszélgetésnek, hogy beülünk valahová, rendelünk egy kávét vagy egy üdítőt (kemény 2-300 ft-os kiadás), és nem fagyunk szét.

Az sem érdekes már, milyen az első benyomás? Nem azt mondom, hogy öltönyben, de mondjuk frissen borotválva, normálisan felöltözve...

Most rámírt a társkeresőn (más elérhetőségem nem tudja, és ez így is marad), hogy nem érti, mi volt a baj, szerinte minden jól alakult, nagyon jót beszélgettünk, még ő tartja sértőnek, hogy faképnél hagytam.

Megindokoljam egyáltalán mi bajom?

Vagy ennyit se ér, ha ő ennyire tudott csak megtisztelni?