Ismerkedési fázisban mit vártok el a másiktól anyagi téren?

Hadd homályosítsalak fel Cimbora: lelked van, a testedet csak azért kaptad, hogy tapasztald a földi létet. A pénz, a kocsi, a lakás csak eszköz, ssem lehet cél. Buta ember az, aki ezekhez köti a boldogságát, mert ha megszerzi ezeket, ugyanolyan boldogtalan marad, mint előtte, ha nincs KIVEL MEGOSZTANIA. Az élet lényegi mondanivalójáHOZ mi köze egy hegesztett vasdarabnak négy gumival, mi köze annak, hogy van-e lakása vagy sincs? Rosszabb ember, mert mondjuk a szüleivel él? Vagy rosszabb, ha többen laknak albérletben?

Miként definiálod a notórius munkakerülőt és azt, aki nem kap állást, mert nincsen gazdag szülője, zsíros kapcsolatai, de próbálkozik? Mi tesz különbséget köztük? Filózgassunk kicsit!

Legyen legalább olyan anyagi szinten mint én. Ebben nem csak a keresetét értem, hanem nem tolja el az utolsó fillérig minden hónapban az összes pénzét. Tudjon spórolni és félretenni az álmaira.

A saját lakás nem kritérium. Autó nem baj ha van, van nekem is, furán érezném magam, ha mindig én hurcolnám a páromat nőként, ha megyünk valahova. Ha már van autóm, nem tömegközlekedek, csak ha muszáj, mivel anyagilag kb. ugyanaz.

Nagyjából ennyi az elvárásom.

Az ok egyszerű. Nem azért tanultam annyit, hogy utána nehezen éljek a párom körülményei miatt. Várom a lepontozást.

Nézd, én 30 éves már elmúltam, nem vagyok már diák, évek óta van munkám, és elértem egy szintet, amivel nem adósodok el. Én kapcsolatot úgy akarok, hogy hosszú távra tervezek, szóval eleve nem is gondolkodok olyanokban, hogy egy éjszakás kalandok és hasonlók. Mivel hosszú távra tervezek egy kapcsolatot, abban benne van, hogy együtt élünk majd, ami ugye mivel semmi nincs ingyen, feltételezi, hogy akadnak bizonyos szükséges költségek az életben. Mivel nekem nem opció az albérlet, mert sikerült jó feltételekkel lakást vennem, ezért egy nagyobb kiadás nagy mértékben lecsökken az életemben. Én azt mondom, hogy ha kettőnknek együtt megvan a 250-300ezer nettó, aminek nagyjából a felét az én fizetésem teszi ki, azzal már tartható az általam elért szint. Feltéve, ha a másik fél kezéből nem folyik ki a pénz, mert egy pazarló felnőttet nem biztos, hogy át fogok tudni nevelni ilyen téren (legalábbis akikről hallottam, hogy ilyen probléma van a családban, nekik nem megy). És tudom, hogy van, aki még ezt is kevésnek tartja, de nyilván sok egyébtől is függ, szóval lehet, hogy többet mondanék, ha mondjuk még albérlet is benne lenne a pakliban, vagy speciális élelmiszerekre lenne szükség valami egészségügyi gond miatt, amiknek eléggé borsos lehet az áruk.

Illetve bennem is megvan az igény, hogy előrébb jussak anyagiak terén, és jó lenne, ha a másik félben is meglenne egy ilyen, mert pl. ha előjön a gyerektervezés (nem görcsölök rá, de azért ha úgy adódik, szeretnék), az megint csak növeli a kiadásokat, és nem a nincsbe akarok gyereket vállalni.

Úgy látom belegázoltal az elso pici lelekebe. :D

Gondolom itt, férfiként kérdezed a nőket. Mivel ferfi vagyok nekem nem számít az, hogy anyagilag milyen státuszban van a no.

Férfiként, kb azzal értek egyet amit előttem a hölgy is megemlitett, ugyanolyan vagy magasabb szinten legyél mint ahol o van. de ha csóró vagy sem baj, ha a no latja rajtad, hogy igyekszel, vannak céljaid amiket meg akarsz valósítani, rövid es hosszútávon. Hidd el az emberek többségének semmilyen célja nincs. Vagy max annyi hogy majd a jövőben szeretnem ezt meg ezt, de egy szalmaszálat nem tét keresztbe érte, hogy elérje.

Minimum A6 audija legyen, A4 az már túl kicsi.

lehetőleg fekete, és sötétített hogy ne lássanak bele.

Legyen saját háza, lehetőleg budán, minimum 200 nm, kell a hely a sok ruhámnak, és a kiskutyáknak.

Jó ha több autója is van, amit tudok én is használni.

Fizesse az életvitelemet, szolárium, szauna, fitnesz,masszázs, pedikűr, manikűr, fodrász, szépségstúdió.

Néha képezem is magam, egy két egzotikus nyelv megtanulása, majd az adott országba kirándulás.

De nem egy két hétre, hanem pár hónapra, ahol a nyelvtudásom tovább tudom bővíteni.

tehát legyen vállalkozó, de minimálbérre bejelentett hanem nagyvállalkozó, bár ezeket az elején kilehet szűrni, aki az anyagi dolgokkal trükközni próbál.

Jó ha a kertben van medence, nyáron ott is jól esik csobbanni egyet.

A kert legyen teljesen elkerítve, ne lásson be senki hogy lehessen monokinizni.

Minden évszakban menjünk nyaralni.

Kb ezt várom el.

Ezért ismerkedem luxus helyeken, a társadalom felsőbb részéből.

24N 182 cm, modell

Nincs konkrét elvárás. Azaz volt, de az élet már mindet felülírta.

Konkrét példa: a páromnak nem volt munkája, amikor udvarolni kezdett, az albérletéből épp kidobták, és valami hihetetlenül szegény volt. Ezt úgy képzeld el, hogy pl. két pár zoknija volt összesen, meg két inge, egy nadrágja, néhány szerszám, amivel fusi munkákat tudott vállalni, és kb. ennyi. Kölcsönbe volt nála egy ezeréves számítógép, bár akkor se értettem hogy minek, mert internet az nem volt hozzá.

Azt azért megoldotta, hogy legalább egy kávéra meg tudjon hívni, amikor randizunk, de konkrétan emlékszem, hogy egyszer vittem át egy nagy tábla csokit, nála hagytam, és három nappal később nem volt meg - mint utólag kiderült, az volt a háromnapi ennivalója.

Emellett viszont látszott, hogy igyekszik, tudtam hogy egyébként ügyes, láttam munkáit, illetve korábban gond nélkül megélt alkalmi munkákból is, csak a válság utáni években lett gond, amikor az embereknek nem volt pénze ilyen kiadásokra, de legalább munkát se nagyon lehetett találni.

Ettől függetlenül levett a lábamról, és bár az elején nem gondoltam, hogy bármi komoly lehet a dologból, végül beleszerettem és azóta szépen haladunk előre. "Rendes" munkahelyet talált átlagfizetéssel, és ha minden igaz, jövő hónaptól vezetővé léptetik elő.

Ha szigorúan az anyagiakat nézzük, így "jobban jártam" vele, mint egy olyannal, aki hazahoz havi 100 ezret, de nem lép előbbre.

Szerintem sokkal fontosabb az ember hozzáállása, mint a pillanatnyi helyzete. Az anyagi helyzet változhat az évek során pozitív és negatív irányba is. Az a kérdés, hogy az adott személy milyen irányba mozdítja az életét. Én például nem tudnék olyasvalaki mellett élni, aki csak úgy elvan és nincs igénye az előrelépésre. Akkor sem, ha eleget keres.

Nettó 100 egyébként szerintem hosszútávon nem elég. Nő vagyok, két eset lehetséges.

1. Többet keresek. Ebben már volt részem, a másik felet frusztrálta a tény, úgy érezte, hogy a férfiasságát megsértem ezzel. Szörnyű volt, ha bármi pénzhez köthető dolog szóba került, akkor rögtön megsértődött és/vagy támadott.

2. Kevesebbet keresek. Ebben az esetben az összjövedelmünk nem éri el a 200 ezret, ami viszont édeskevés a megélhetéshez, pláne gyerekvállaláshoz.

Cseszheted te a céljaidat diplomásként, már munkatapasztalattal a hátad mögött, ha nincsen:

1, vállalkozó apucid, rokonod, aki bevesz a cégbe

2, zsíros kapcsolataid, nem vagy csókos helyileg sehol

3, kicsi településen élsz, távol nagyobb városoktól

4, azért nem tudsz elkerülni más városba, mert nincs pénzed álláskeresőként, és a szüleid nem támogatnak meg kezdésként se, csak akkor, ha már biztosan felvettek valahová. De hogy vegyenek fel, ha nincs pénzed állásinterjúkra utazni sem? XD

Nem magamról írok, de van ilyen barátom, szóval lehet okoskodni, ő nem lesz ettől előrébb. Most ezért nézzék szarba őt, mert ilyen helyzetben van, miközben egy tök művelt, okos ember? Értitek, durva ez a materialista világ wazz.