Lányok, akinek volt már hasonló élménye, szólított-e már meg benneteket férfi/fiú fényes nappal ismerkedési szándékkal az utcán?

Szia!

Engem elég sokszor szólítanak le külföldiek. Teljesen normálisan, de én nem szeretem a szituációt. Kicsi az önbizalmam... és mindig úgy érzem csak viccelnek velem. Amúgy meg nem adtam meg a számom, mert van barátom, de hívtak már kávézni meg reggelizni is, hasonló okokból nem mentem velük. Amúgy pedig ha megdicsérnek, hogy szép vagyok abba is belevörösödöm...

Igen, szólított meg, és megfogalmazódott jogos kifogás: az, hogy van párom. :) Erre rá is kérdezett, és bár csalódott volt, sok boldogságot kívánt.

(A közeledése szimpatikus volt, a férfit meg sem néztem igazán, csak annyit érzékeltem, hogy nem taszító számomra, de mivel nem akartam ismerkedni, ezért nem kezdtem el elemezgetni, hogy tetszik-e, vagy sem.)

# 5: Engem soha nem utcán, futtában szólítottak meg férfiak, valószínűleg nem is foglalkoznék ilyen helyzetben velük, mert sietek valahová.

Olyankor érdemes, mikor a nő nincs mozgásban (pl. buszmegállóban, kávézóban, gyorsétteremben, parkban), ilyenkor neked is több lehetőséged van felkészülni.

Sajnos jóval több a bunkó, zaklató jellgű megnyilvánulás, de szerencsére volt normális is :)

Volt, hogy egy pasi szembejött velem, telefonált aztán mikor meglátott lefagyott, gyorsan kért egy percet attól akivel beszélt, odajött hozzám, hogy nagyon jó a rúzsom és eszméletlen csinosnak tart (nem voltam ribisen öltözve, de rúzs valóban erős/sötétebb volt) majd elköszönt és tovább ment.

Mikor nyaranta a lovardában dolgoztam túrákat vezettem ki és volt olyan pasi aki miattam fizetett egy túrakört.

Ha normálisan, udvariasan szólítanak meg én is úgy reagálok. Ha bunkón akkor ált. nem reagálok, keresztülnézek az illetőn.

Egyébként több éve élek boldog párkapcsolatban, ezért szoktam elutasítani a próbálkozókat.

Nem sok ilyen élményem volt. Szerintem utcán szinte csak a tényleg kivételesen szép lányokat szólítják meg.

Egyszer sétáltam haza, mikor egy srác mellém gurult biciklivel és megkérdezte hogy innék-e vele egy kávét.

Lányos zavaromban azt sem tudtam hol vagyok kb., annyira meglepődtem:D Mondta, hogy bocsi, de nem. Megkérdezte miért, mire mondtam, hogy "nem szoktam utcán ismerkedni (???:DDD)", meg hogy amúgy is van barátom. Amúgy tényleg volt is, csak ebben a szituban elég kifogásszagúnak tűnt a dolog.

Pedig ahogy emlékszem nem volt ronda a srác, kedvesen is közeledett, csak annyira meglepődtem, hogy nem nagyon gondolkodtam. A mai eszemmel biztosan nem így küldtem volna el szegényt:((

Egyébként nekem szimpatikusabb az, ha valaki inkább csak megpróbál beszédbe elegyedni bármi kapcsán. Pl. rengeteget utazom vonaton, ott simán lehetne ismerkedni, de eddig nem nagyon fordult elő...