Jobb nyíltan megmondani a lánynak, hogy mit érzünk iránta?

Sziasztok,

kicsit kifejtve a kérdésemet. Megismerkedtem egy lánnyal még májusban Ő akkor szakított a barátjával. Eleinte elég jól ment minden nagyon sokat beszélgettünk, sok sms, telefonálás és találkoztunk is párszor. Az első két alkalommal a "randink" nagyon jól sikerült ölelgetés, csókolózás. Majd egy idő után azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet beszélgetünk persze még így is volt alkalom újabb és újabb találkozásokra, de én ekkor már kicsit távolságtartóan viselkedtem és nem közeledtem fel annyira nyíltan (nagyon hamar szerelmes leszek, sajnos ilyen típus vagyok és persze most sem történt máshogy), persze a jó reggelt és jóét sms-ek megmaradtak. Majd jött az átkozott augusztus 1-je mikor mind a ketten elmentünk bulizni, ekkora már nagyon megromlott a kapcsolatunk és én bánatomat az alkohollal próbáltam csillapítani (talán még soha nem voltam olyan részeg, mint akkor). Sajnos részegen van egy nagyon rossz tulajdonságom, hogy imádok telefonálni, viszont ezen az éjszakán a lányt hívtam fel és elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok. Ő erre csak annyit mondott, hogy nem tud erre mit mondani és le is rakta. Másnap természetesen ment a bocsánat kérő sms, de akkorra már beütött a krak és hiába hívtam nem vette fel a telefont (később tudtam meg, hogy volt barátjával bulizott és még mindig nagyon szereti, mert neki ő volt az első nagy szerelem). Persze én nem értettem miért lett ennyire ellenséges és addig kérdezgettem még facebookon vissza írt és elmondta, hogy félre értettük egymást és ő csak barátkozni akart. Én ezt nem tudtam elfogadni és tovább érdeklődtem pár nap múlva újabb válasz, miszerint én megbolondultam és féltékeny voltam a volt barátjára mikor semmi köze nem volt már hozzá (ebben az esetben teljesen jogosan voltam féltékeny). Pár hét múlva ismét rákérdeztem, akkor már azt kaptam válaszként, hogy teljesen hülye vagyok, mert miért szerettem én bele ennyi idő után és jött a lerázós szöveg, hogy neki is vannak hibák és nem csodálatos (én mai napig egy csodának tartom). Én ezek után nem igazán kerestem és elkezdtem más lányokkal ismerkedni, de sajnos mikor velük beszéltem, vagy randiztam mindig csak rá gondoltam. Közbe ő is ismerkedett, badoon, majd augusztus 28.-án ismételten egy átkozott napra keltem, mert az nap este megint együtt bulizott a volt barátjával, amit meg is osztott facebookon. Én igyekeztem elfelejteni, de mai napig nem tudtam. Hétfőn volt alkalmam (az anyujával együtt dolgozok) és találkoztam vele, mondanom sem kell, hogy azóta másra sem tudok gondolni csak rá. Eltöltöttem náluk pár órát és volt alkalmam a lánnyal is beszélgetni, teljesen megváltozott sokkal zárkózottabb lett, anyukája szerint is hatalmasat csalódott a volt barátjában és ezért bezárkózott (nem megy el otthonról szinte sehova, illetve facebookon is kevesebbet van fent mostanában). Szerdán szintén volt alkalmam találkozni vele és ekkor is közömbös és bezárkózott volt, viszont a hétfői nap után már annyit sikerült elérnem, hogy kicsit beszélgettünk facebookon is, még ha nem is írt vissza azonnal. A szerdai már jobb volt, mert szinte rögtön vissza is írt és az sms-eimre is reagált (attól félek, hogy ez csak azért van, mert megígértem, hogy megpróbálom megjavítani a telóját). Nos holnap ismét lesz alkalmam találkozni vele és ezzel kapcsolatosak is a kérdésem. Szerintetek álljak elé és nyíltan mondjam meg neki, hogy én kedvelem és szeretném ha eljönne velem korizni? Illetve elmondani azt is, hogy mit érzek iránta. Elmondani, hogy nem tudom azt garantálni, hogy nem fog bennem csalódni, vagy, hogy soha nem fogom megbántani és nem is azt kérem, hogy bízzon meg bennem (ugye a volt barátja után, aki bántotta, megcsalta, kihasználta). Hanem csak azt szeretném, hogy szeretném kiérdemelni a bizalmát és, hogy én soha nem csalnám meg (amúgy is undorítónak találom a megcsalást). Nem tudom neki azt sem garantálni, hogy boldog lesz mellettem, de azt tudom, hogy azon lennék, hogy boldogabbá tegyem minden napját. Elmondani, hogy nem tudom, hogy mit szeretnék tőle pontosan, de azt tudom, hogy hiányoznak a beszélgetéseink (itt hoznék konkrét példát is ami vicces volt), hogy jól érzem magam a társaságában és ő is az enyémben (legalábbis hétfőn úgy tűnt). Hogy hiányoznak a közös találkozásaink mikor együtt voltak és szeretném neki elmondani azt is, hogy tisztelem és nagyon becsülöm az értékrendjét, csodálom a mosolyát és szeretek a szép nagy bociszemeibe is belenézni és tudom, hogy jól érezné magát ha eljönne velem korizni. Az a baj, hogy ismerve magamat ezt nagyon félénken nyögvenyelősen és még véletlenül se a szemébe nézve, mondanám el neki. Szerintetek ilyenkor jobb magabiztosságot sugározni (kicsit játszani az egoistát. Sokszor posztolt olyan képet, hogy az igazi férfi a lánynak a szemébe mondja, hogy mit szeretne. Innen gondolom, hogy talán ez lenne a legjobb.)? Vagy ne is feszegessem a témát és várjak ezzel még újra helyre jön és kiheveri a volt barátját (ebben az esetben biztosan, lenne más pasi, illetve nekem sem jó így, mert csak reménykedek és valószínűleg feleslegesen).

Igen tudom, hogy már rég elkellet volna felejtenem és, hogy hülye vagyok, hogy ilyen távlatban is még reménykedek. (Volt pár alkalom, amikor voltam náluk olyankor, mikor nem volt otthon, illetve akárhányszor megyek hozzájuk szoktam neki rózsát vinni, hol az ágyán hagyva, hol személyesen átadni, tudom, hogy örül neki, mert hétfőn is mondta, hogy örül neki és az anyukája is mondta, hogy leszokta őket fényképezni). Őszintén szólva én sem bízok semmi jóban, sőt tudom, hogy nincs is esélyem nála, hiszen nagyon sok idő eltelt azóta, de muszáj megpróbálnom még utoljára (viszont most már nem viszek rózsát), tudom, hogy nagyon fog fájni mikor azt mondja, hogy nincs erre esély, amit szeretnék.

Szerintetek?