Miért ilyen nehéz az embereknek korrektnek lenni? Nyíltan megmondani akármi is van bennük?

Ettől én is rosszul vagyok. Valakinek valami baja van velem, de nem mondja meg, hogy mi, de nem ám! Vigyorog a képembe, közben nem túl szépeket mond a hátam mögött. Rosszindulatúan feltételez, ahelyett, hogy elém állna, és megkérdezné, mégis miért tettem azt, amit tettem. Hátha van valami racionális magyarázata. Nem. Kavarni kell, anélkül nem élet az élet.

A másik kedvencem ugyanez: nem áskálódik, csak éppen elvárja, hogy találjam ki, mi baja van velem.

Nem állítom, hogy én vagyok az igazság bajnoka, voltam olyan helyzetben, amikor nem voltam őszinte. De legalább azokban a helyzetekben, amikor nem függenek teljesen a másik ember jókedvétől, nem lehetnének az emberek egy icipicit őszintébbek?

Nehéz dolog ez, egyrészt a "megmondjam -e neki" kérdés, másrészt pedig a "hogyan mondjam meg", ezek a legnehezebbek... Én csak azt tudom leírni, amit én érzek ezzel kapcsolatban. Sokszor volt hogy elvártam volna a másiktól, hogy őszinte legyen, pl. pár havi levelezés után találkoztunk, utána pedig a kapcsolat "megszakadni látszott", mert az illető hirtelen nem ért rá, elvesztette a mailcímemet, rossz a net/kikötötték a netet, stb... Rengeteg energiát ölt különféle hazugságok kitalálásába hogy "mi miért nem"...

Ez sokkal fájdalmasabb, mintha leírta volna egyetlen mail-ben: "nem szeretnék többet kapcsolatot tartani veled", bye."

Ha nekem kell másnak hasonlót mondanom, az rendkívül rossz érzés, próbálom felmérni, hogy mi mekkora fájdalmat okozna a másiknak... Valaki azt tanácsolja nekem, hogy intézzem el úgy, hogy "nincs időm veled levelezni" és nagyon vigyázzak arra, hogy ne írjak le olyan szavakat, amelyek indulatokat gerjeszthetnek, válthatnak ki a másikból, mint pl. "nem szeretném tartani a kapcsolatot veled, egyáltalán nem szeretnék veled levelezni"...

A "egyáltalán nincs időm levelezni" kibúvóról a másik fél is simán tudja, hogy hazugság és lerázós szöveg és szerintem ez is indulatokat vált ki...

Kérdésre válaszolva: azért hazudoznak az emberek, mert a szocializáció során ezt megtanulják, ezek valahogy rejtetten átjönnek, mint egyfajta szabály - és normarendszer, hogy miként kell társadalmi játszmákat játszani.

Valamennyire az emberek sértődékenysége is tehet erről. Aki elfogadja a kritikát, és nem sértődik meg mindenért, avval könnyebb őszintének is lenni.

A másik fontos ok pedig az a tévhit, hogy a vita meg ha két ember véleménye különbözik az rossz. Azt gondolják az emberek, hogy inkább éljünk abban a rózsaszín világban, amit egyébként rengeteg szutyok film mutat meg.

Bármilyen szituációban, élethelyzetben

Aha.

Keserű Jóska temetésén a pap elkezdi sorolni az elhunyt érdemeit. Példás családapa, önfeláldozó munkatárs, lelkes segítője az egyházi munkaközösségnek, önkéntes templomszolga, stb.

Te meg felállsz, és szépen elmondod, hogy szar alak volt. Egyszer kölcsönkért egy huszast, és nem adta vissza. Lopta a perselypénzt, rendszeres látogatója volt egy púpos prostinak, és minden eset részegen randalírozva verte a feleségét, meg a gyerekeit.

Nem, kedves kérdező. Az együttélésnek vannak bizonyos íratlan szabályai, amelyeket, ha nem akarsz kirekesztett lenni, be kell tartani.