Mennyi idő/hány randi után szakítanál valakivel azért, mert nem érzel semmit? (Egyáltalán semmit, még egy kis "szikrát" sem, csak jó vele lenni, mint pl egy haverral)

Én elég sokat szoktam levelezni az első személyes találkozás előtt, így már az első randira úgy megyek, hogy "ez az ember kell nekem". Valami nagyon nagy gebasznak kell történnie, a levelezésünkhöz képest nagyon eltérő képet kell mutatnia ahhoz, hogy azt mondjam, nem, bocs, mégsem. Többször fordult már az elő, hogy a másik fél lépett vissza az első személyes találkozás után.

De ha mégis előfordult, hogy másként viszonyultam az illetőhöz a randin, mint a netes beszélgetések szerint gondoltam volna, akkor azt rögtön megmondtam. Fölöslegesen ne raboljuk egymás idejét.

Én egyszer, és utoljára elkövettem azt a hibát, hogy megismerkedtem élőben egy lánnyal, jól elbeszélgettünk, sokan észrevették, hogy bejövök neki, de én valahogy nem éreztem azt, hogy vele akarok együtt lenni. Voltak furcsa dolgai, távolságtartó volt mindenkivel, nem kedvelte őt a környezete. Végül annyira futott utánam, kedveskedett nekem, kezdeményezett, hogy beadtam a derekam, azt hittem, majd megnyílik nekem, és lesz nagy boldogság. A nagy francokat.

Életem egyik legrosszabb párkapcsolata volt, tartott a rózsaszín köd pár hétig, aztán előjött az igazi énje: ritka magának való, öntörvényű, undok lány volt, sose volt őszinte velem, a környezetének dicsekedett azzal, hogy neki van pasija, ennél többre nem voltam jó, fogalma se volt, hogy kell egy párkapcsolatban viselkedni. A harmadik-negyedik héten elegem lett, látván, hogy itt változás nem lesz, és kidobtam.

Ha nem érzel semmit a másik iránt, és nem tudod elképzelni vele az együttlétet, akkor vess véget a randiknak/párkapcsolatnak! Felesleges reménykedni, hogy ha együtt lesztek, majd jobb lesz.

Én általában komolyabb előzetes ismerettség nélkül megyek az első randira, és bár ott is érezni szoktam, hogy ebből lehet-e valami, azért még adni szoktam esélyt, hátha. Eddig 10ből 10 esetben az első megérzés nyert, de ez 2 hét alatt már bőven ki is derült. Általában az van nálam, hogy 2 hét alatt nagyon fellángolok, és hűdeszerelem, vele akarom leélni az életem, vagy az van, hogy hűvös érzelemmentességgel megmondom neki, hogy bocsi, megpróbáltuk, nem fog menni, sok sikert a jövőben.

Szóval, kb 2 hét után. Ebben benne van min 3 találkozás, és szinte folyamatos virtuális beszélgetés.

Legkésőbb az első randi után, össze sem jövök olyannal, akinél nem érzek semmit, de volt, akivel azért egy randi még volt, hogy akkor teljes legyen a kép, mert emberileg nem volt akkora tök, de volt, akivel már előtte sem tudtunk beszélgetni, így nem volt értelme, hogy személyesen is találkozzunk.

Ha a kapcsolat hűl ki, ott azért megpróbálnám még felszítani a tüzet, ha látom értelmét, de ha semmi esély, akkor inkább menjünk külön békésen.

Fél éven át ismerkedtem neten, volt kb. egy tucatnyi randim, és nem éreztem a szikrát... volt, hogy kölcsönösen nem éreztük, volt, hogy a másik félnél nem volt meg az a plusz, de az is előfordult, hogy a másik akarta volna, de én nem tudtam azt mondani, hogy igen, őt akarom... nem vágtam így bele a kapcsolatba... és milyen jól tettem!

Fél év után ugyanis egyszer csak jött a szikra. Kölcsönösen. Már az első randin megvolt az érzés, hogy őt akarom, a második randink végén össze is jöttünk. Hónapok óta együtt vagyunk, és nem bántam meg, hogy kivártam, mert most olyan kapcsolatom van, amilyenre mindig is vágytam! Nem kellett erőltetni semmit, várni az érzelmek alakulását: jöttek maguktól! Ha belementem volna egy kompromisszumos kapcsolatba, elszalasztottam volna ezt a lehetőséget.