Miként kezelnétek a környezetetek, ha néhányan furcsán néznétek rátok és párotokra a testi- és kórkülönbség miatt?

Soha nem érdekelt, mit szólnak mások. Volt már olyan pasim, aki 40 centivel magasabb volt, mint én.

Leírásod alapján nem tűnsz öregnek, a 20 évvel fiatalabb barátnő pedig ebben az esetben nagyon fiatal lehet. (Az, hogy fele akkora, mint te, valószínűleg a kutyát nem érdekli, csak tereled a figyelmet a korkülönbségről talán még magadnak is.) Felnőtt emberek között is sok 20 év, és erősnek kell lennie a kapcsolatuknak, hogy hosszú távon megmaradjanak egymás mellett. Ha te egy félig gyerekkel kezdtél középkorú ember létedre, az igenis furcsa, mert neked 20 évvel több tapasztalattal és komolysággal kellene rendelkezned, szóval magadra nézve leminősítő, ha egy gyerekben találsz lelki társra. Ha a barátnőd már felnőtt - ami mondjuk a 20-as évei közepétől mondható el egy 20 év korkülönbséges kapcsolatban - akkor pedig vedd tudomásul, hogy soha nem fog mindenki se téged, sem pedig a barátnődet szeretni, vagy mindent azonos módon gondolni. A megfelelési kényszered is megfelel egy tinédzserének, úgyhogy elméletem szerint 37 évesen összejöttél egy 17 évessel, és megbotránkoztattad a környezetedet. De mégis mire számítottál? Ha zavar, hogy másoknak is van véleménye, szakítsd meg a nemkívánatos elemekkel a kapcsolatot. Nagyon kényelmes "külsőségek és megszokások rabjaivá" minősíteni azokat, akik szerint korodnak nem megfelelő a lelki érettségi szinted, de valószínűleg igazuk van, ha már többen mondják (nem is távoli, hanem közeli ismerősök, rokonok, akik ismernek), és bevallottan te is 20 évvel fiatalabbal érted meg magad tökéletesen. Valószínűleg te vagy berögzülve egy tévképzetbe, miszerint veled minden teljesen rendben van. El kellene fogadnod, hogy különbözöl, tudomásul venni a kritikákat, és örülni, amiért megtudtál valamit magadról, amit addig nem sejtettél. A rokonokban is van hiba, fogadd el, hogy te sem vagy tökéletes. Nem az a lényeg, hogy úgy élj, ahogy neked jó?

A rokonságom véleménye kevésbé érdekel, mert senkivel nem vagyok olyan szintű viszonyban, hogy túlságosan adjak a véleményére, a barát esetén viszont megkérdőjelezném a barátságot, ha beszólogatna.