Félnem kellene a magasság miatt?

" akik szinte mind félmeztelen, intim képeket küldözgetnek neki."

Na ezeket a hódításokat ne sajnáld tőle. ;) Szerinted az ilyen önként felajánlkozó libáknak milyen élőflórájuk lehet...?

Ilyenek mindig is léteztek. Üres libák, zéró önbecsüléssel. (Ezért mutatják meg mindenüket, vadidegeneknek, mert az erre érkező nyálcsorgatásokból építik fel a "nőiességüket", ami pont annyit is ér. Normális pasi nem erre vágyik.

Talán érdemes lenne belefognod valami sportba. Ezáltal javulna a testképed (és többé nem tudna elbizonytalanítani egy felfújt csupasz csiga), egészségesebb lennél, és ami a legfontosabb, új közösségbe kerülnél, ahol esetleg lennének normális lányok is. Nem testépítésre gondoltam, hanem olyan sportra, ami hasznos izomzatot épít. :)

Ami a tapasztalatot illeti: azt nem lehet csak úgy "kapni". Azt meg kell szerezni, Van, amit megtanulhatsz a más kárából is, de van, amit meg kell élned ahhoz, hogy megértsd. Hidd el, nem sokan vannak, akik 30-40 évesen is ugyanúgy csinálnának mindent, mint tizenévesen...

(Elég kemény off a kérdéshez képest, sorry, de szerintem érdemleges válasz úgyse jönne már ehhez)

Nem az efféle siker hiányzik, de böki a csőrömet, hogy ennyire csak a külső számít. És ezek átlagos nők, már amennyire átlagosnak lehet őket nevezni...azok az rtl klubon szocializálódott, pózolós fajták. Egyre több és több van belőlük.

Szégyenkezni valóm szerintem nincs, ami a már említett szerelmemhez való kapcsolatomat illeti. Követhetetlen sztori lenne ez egy kívülállónak, estig írhatnám, hogy csak a felét megértse más, ezért nem is fogom bele. Ez egy elég hosszú ideig tartó lelki társi kapcsolat volt, de közben volt egy 3. személy a képben az ő életében, akit ki kellett volna törölnie az életéből, hogy együtt lehessünk, végül nem volt képes rá. Csak azért sajnálom ennyire, mert tényleg azt éreztem, ő az igazi, az már csak hab a tortán, hogy a külsőm, önbizalmam (illetve annak hiánya), és a fiatalkori bántalmazások okán - amiket itt szintén nem részleteznék - nekem nem tudom lesz e több lövésem nőnél. Megspékelve mindezt azzal, hogy úgymond nagyon válogatós vagyok, egy szempontot tekintve. Nekem olyan nő kell, aki szeret, nem a külsőm vagy a pénzem miatt, hanem azért, aki vagyok, és amit nyújtani tudok érzelmek terén. Ez manapság nagyon leszűkíti a kört. Visszakanyarodva a sztorihoz, minden tőlem telhetőt megtettem, a helyzetemhez képest az elvárhatót bőven túlteljesítve, pedig milyen nehéz volt...és ez után mégis magamat hibáztatom, hogy így lett vége...

További baj, hogy undorodom a legtöbb embertől, a már emlegetett felszínesség miatt. A sport nem rossz ötlet, régen fociztam, de abba kellett hagynom, hobbiszinten teniszeztem, szeretek úszni, sakkozni, szóval elég sok mindent, csak már az önbizalmam nincs meg hozzá. Ahogy mondani szoktam, motiválatlanul, a potenciálom 10%-án vegetálva tengetem semmitérő napjaimat. Nem is igazán tudom, mi értelme ezt ide kiírnom, talán csak jól esik. S nem tudom, meddig lesz lehetőségem elmesélni ezeket a történeteket bárkinek.

Az életeden egyedül te tudsz változtatni. Feltéve, ha valóban akarsz... És kizárólag akkor van értelme párkapcsolatot kezdeni (és csak akkor fog összejönni), ha előtte szépen tisztába rakod az érzéseidet önmagaddal kapcsolatban. Talán közhely, de addig senki nem fog szeretni, elfogadni és megbecsülni, ameddig te nem fogadod el, nem becsülöd, nem szereted önmagad. Amíg értéktelennek tartod magad, addig a külvilág is annak fog látni.

Gondolkodj, mihez lenne kedved? Mitől éreznéd jobban magad? Vannak barátaid? Szabad vagy, kötetlen, mozdulj ki! Nyár van, rengeteg lehetőséged van arra, hogy feltöltődj.

Ha a múltad miatt úgy érzed, nem vagy képes a normális életre, és ezt egyedül nem is vagy képes feldolgozni, akkor én pszichológus segítségét ajánlanám. Olyan ez, mint amikor fáj a fogad. Nem tudsz a fájdalom miatt semmi másra koncentrálni, így aztán elmész a fogorvoshoz. Amitől lehet, hogy félsz, de aztán megkönnyebbülsz. Ugyanígy van ez a pszichológussal is, bár sajnos itthon még sokan félnek tőlük... Pedig igazán jó hosszú távú befektetések ők, akik segítenek megszabadulni a láthatatlanul magunkkal cipelt terhektől bennünket.

Én egyébként éppen az általad említett felszínessé váló világ miatt járatom már kicsi korától harcművészetre a fiamat. A lányomat meg - egyelőre - balettozni. Hogy mire eljön az idő, legyen egy közösség, ami tartást, és társaságot ad nekik. Hogy valódi értékeket lássanak. És bár mindentől nem tudom megóvni őket, de egyelőre működik a dolog. A sport által a valódi teljesítmény válik számukra értékessé, és a pályán nem számít, kinek milyen autója, ruhája, háza van otthon. A csapatmezben, vagy a balettruhában mindenki egyforma. :)

#14

A női mell nagyságától is függ.