Mitől mehet minden beszélgetés át vallatásba?

Sokoldalú, érdekes embernek tartom magam, mindig van mondanivalóm, így nem is hagyom ellaposodni a beszélgetést. persze sokszor 90-10 a százalék, de akkor sem. Valamiért minden ismerkedésem átmegy kérezdgetősdibe, amikor én nem is vetettem fel, és csak azt szoktam kérdezni, ami igazán érdekel. Mindig ugyan azok a sablonos kérdések, és ha mondjuk nem azt válaszolom, amit hallani akar, megsértődik. Van amikor ütközik a véleményünk, és rendesen leépít, elmúlik a lelkesedése stb. Ha meg persze nem válaszolok a legapróbb baromságra, megsértődik, vagy állandóan számon kéri rajtam, mintha már 20 éve házasok lennénk. Ha próbálom átvinni a témát, úgyszintén. Nem hiszem el, hogyha nem 90 százalékot rakok a beszélgetésbe, akkor átmegy az egész vallatásba és nem lehet egyszerűen másra vinni a beszélgetést, mert leráz.

Eléggé herótom van már az ismerkedéstől, mert mindig átmegy ebbe, vagy úgy érzem csak én teszek a kapcsolatba, a másik fél meg csak eltűr, nekem kell lenyűgözni mindenkit, amikor a másik fél nem is adott értéket magából. Valamiért úgy képzelem el, hogy ösztönös a dolog, és nemcsak kémiailag, de "elme" síkon is. Mindkét fél azonos mennyiséget tesz a dologba, nem pedig bosszantó vallatás, mint egy állásinterjún. Aztán meg koptatás. Vagy én vagyok a béna és vallatnom kéne, mert az az igazi?