Hogy lehetek ennyire elcseszett? Veletek is volt már ilyen?

Fél éve volt egy kialakulóban lévő kapcsolatom egy lánnyal, ami az én töketlenségem miatt nem jött össze. Egyértelműen bejöttem a lánynak és már tényleg egy hajszálnyira voltunk a kapcsolattól, de gyáva voltam belekezdeni. Később megjött (egy picit) az eszem és megpróbáltam volna vele újrakezdeni, ami ígéretesnek tűnt, de hatalmas pofáraesés lett a vége. Ez volt már 2 hónapja. A lány a tudomásomra adta, hogy nem áll készen stb. stb. (a tipikus lerázós dumák, bár konkrétan nemet egyszer sem mondott), én meg úgy álltam hozzá, hogy megérdemlem. Azt hittem elmúlik pár hét alatt, de azóta is gyötör és nincs olyan nap, amikor ne gondolnék rá. Mindig, amikor egy kicsit is jó kedvem lesz, eszembe jut ő és visszaesek. Más lányokra ránézni se bírok (képletesen). Egyszerűen nem megy, nem bírom eltűntetni a gondolatát.

Talán azért lehet, mert életemben először álltam valamihez abszolút optimistán, nem nagyon gondoltam bele, hogy mivan, ha nem jön össze (pedig mindig realista vagyok). Őszintén szólva még mindig reménykedek, hogy egyszer talán, de már most látom, hogy az lesz a vége, hogy majd összejön valakivel, én meg még depressziósabb leszek, mint most. Ilyenkor mivan? Mit csináljak? Veletek is volt már ilyen? Hogy bírják más pasik olyan lazán venni a hasonló szituációkat/önmagában a csajokat? Csak én lennék ilyen idióta? Igazából hasonló történetek is érdekelnek és hogy mi lett azoknak a vége. 18/F