Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mindenkinél így megy a párkeresés folyamata?
Éppen most számoltam össze: 9 év alatt, azaz 15 éves koromtól 30 pasi keringett körülöttem. Nem nehéz kitalálni: most 24 éves vagyok, és még mindig egyedül. Ebben a 30-ban 2 db hosszú kapcsolat volt, 6 db egyhónapos (amiből 3 nézett ki komolyabbnak, de végül azok se tartottak 1 hónapnál tovább ugyebár), a többi meg egyetlen egy randival véget ért, vagy még az első találkozásig se húzta, csak sok-sok sms vagy msn-es beszélgetés volt. És nem számoltam bele a 30-ba azokat, akik szinte név nélkül, kb 3 percig érdeklődtek.
Ennyi a számadásom. Hát nem vastag. Úgy kellene az Igazi, vagy legalább egy szerelem, mint egy falat kenyér. Az utóbbiak már szinte "egyezőség" alapján mentek, ha kipipáltunk mindent, találkoztunk, aztán tovább pipálgattunk, de semmi érzelem, ezért se tartott tovább 1-1 randinál, illetve 1-1 hónapnál. Má rendesen húsvásáron éreztem magam. Több egyhónapos be is vallotta, hogy nem szeret engem, sose szeretett és nem látja az esélyt arra, hogy valaha is megszeressen.
Mindenkinél így megy ez? Ilyen baromi nehéz ez? Mert akkor kevesebb az esély egy szerelmes, boldog férjre és családra, mint a lottóötösre.
egy elkeseredett lány, aki már nem hisz a "ne add fel, eljön az" mondatnak
Nekem annyi a különbség, hogy egyátalán nincs semmilyen kapcsolatom se(még egy hónapos sem) több, mint 3 teljes éve. Nem tudom, hogy mit csinálok rosszul! :S:S:S
21/F
Segíteni nem tudok. Viszont olvastam egyszer, hogy manapság túl sok tulajdonság szerepel a listánkon, amelyet pipálgatunk. Ezek a dolgok, soha sem fognak mind megfelelni, a képzeletbeli listánknak. Olyan úgysem lesz, hogy minden egyezik. Ez nem is lenne jó, mert, ha így lenne, akkor semmi értelme nem lenne egy kapcsolatnak.
Kapcsolatra szüksége van az embernek, pont azért, hogy megismerje saját magát, a másik által. Mivel a másik különbözik tőlünk, így olyan dolgok derülhetnek ki saját magunkról, amit eddig nem tudtunk. Ezen felül formáljuk egymást, valamilyen szinten megváltozunk, ami lehet persze pozitív és negatív is.
Mindezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem feltétlen jó az a módszer, hogy a képzeletbeli listánkat vesszük alapul, mert így soha sem találhatjuk meg a boldogságot. Persze mindenkinek vannak úgymond elvárásai, amelyek fontosak, és van amit nem tud elviselni. Ezért tudnám azt ajánlani, mindenkinek, aki ebben a cipőben jár, Neked is, hogy nem mondjon le a számára fontos dolgokról, viszont húzzon egy határt, vagyis 5-10 tulajdonság fölé ne menjen. Mint már mondtam, ez azért fontos, mert tökéletes ember nincs. Alkalmazkodnunk kell és ez így van jól!
Ahogy én elnézem mostanság, mindenki görcsöl, agyal azon, hogy így kell az igazi, úgy vágyom a nagy Ő-re. A lényeg az agyaláson van. Ha valamit megtanultam az eddigi kapcsolataimból, az az, hogy a pipálást felejtsem el, és csak az ösztöneimre hallgassak. Siekresebb, mint a "jaj, szereti-e ő is a színházat" vagy az ilyen és ehhez hasonló egyezőségek.
Amúgy meg ne add fel! Az élet csak akkor szép, ha van miért/kiért harcolni, ha nincs célod, akkor csak egy helyben toporogsz, és nem jutsz sehova.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!