170 cm és az alatti férfiakat kérdezném. Nem bánt benneteket az, hogy soha nem érezhetitek milyen lett volna átlagos, magasnak lenni?

Én 170 vagyok, nem zavar, már megszoktam. Mondjuk ismerkedésnél fontos szempont, hogy a lány ne legyen magasabb mint én (a női magasságokat elnézve ennek nem nehéz megfelelni). És egyébként sokan vagy olyan magasak, mint én, vagy még alacsonyabbak is, szóval tudom milyen érzés "magas"-nak lenni. :)

Aki meg tőlem magasabb, azzal sincs bajom, már megszoktam, hogy néhány emberre fel kell nézni.

A másik meg az, hogy kihúzom magam, amikor megyek, hogy minél magasabbnak tűnjek. Azt is hallottam már, hogy mások mondták rólam, hogy milyen egyenesen a tartásom :)

De mondtak már nekem olyat, hogy "vegyem már le azt a mappát a polcról, mert én olyan magas vagyok!" :D Ez jó bók volt.

A korom titok. :D

Csak addig bánt ameddig bele nem gondolok, hogy k****ra nem tehetek ellene semmit. Tulajdonképpen milliónak a milliomodik hatványával több esélyem van arra, hogy a világ leggazdagabb embere legyek, minthogy egy csaj a magasságom miatt szeressen belém. Ez van. Igazából régebben sokat rágódtam rajta, ma már csak szimplán konstatálom ezt az állapotot. Természetesen a személyiségemre is nagymértékben hatott és így már másképpen látom az esélyeimet, mint pár évvel ezelőtt. Valahol amúgy érzem, hogy milyen lennék átlagos magasságúként és maga az a tudat eléggé nyomasztó, hogy min. 175 centisen iszonyatosan drasztikus mértékben több esélyem lenne, hiszen alapból jóképű vagyok, de a magasságom minden képletet felborított, így 24 évesen még mindig szűz vagyok. Természetesen én is igényelném a testi/lelki törődést egy csaj társaságában, de sajnos tőlem független tényezők ezt nem teszik lehetővé. Öröm az ürömben, hogy így legalább akarva-akaratlanul sem lesz lehetőségem, hogy ezt a sok szenvedést és csalódást - amit én kamaszkorom óta átélek - egy másik ember formájában örököltessem tovább. Megpróbálok abból főzni amit adott a sors és naivan reménykedve hátha még kellemesen is tudok csalódni.

24/F 170

173 vagyok, még magasnak is érzem magam, mert anno iskolába mindig a torna sor vége fele voltam. Év vesztes se voltam, így mindenki fél-egy évvel idősebb is volt és így előrébb volt a fejlődésben. De most meg sokakkal egy magas vagy magasabb vagyok. Pénzem sincs nagyon, izmos se vagyok és arcra se egy Thor, de mégis van barátnőm. Hogy lehet ez? Ja igaz én 3 centivel több vagyok mint 170, így már irreleváns, amit mondok gondolom.

Itt komolyan vannak olyan torz világképűek, akik szerint a +3 centimnek tudható be, hogy nem egyedül vergődök. Akik azt hiszik, hogy 3-5 centivel magasabban már Pandóra szelencéje nyílna meg előttük? Akik szerint a kudarcuk csak és kizárólag ennyiből áll? Akik még sose láttak 170 és alatti srácokat mászkálni a barátnőjükkel?

Az utolsó és még pár kommentelő megadja a szomorú választ: vannak.

Ez a terelő hozzáállás, felelősség hárítás, kisebbségi komplexusság olyan szinten taszító, hogy nekem ilyen mentalitású ember barátnak se kellene, nem hogy még egy nőnek társnak.

Lehet úgy nézni, hogy mennyi magasabb ember van nálunk, de úgy is hogy mennyinél vagyunk magasabbak. Ki mit akar meglátni. Tény, hogy a magasság vonzó a nőknek általában, de csak egy kisebb részhalmazuknak olyan fontos ez, hogy ne álljon szóba valakivel, ha nem üt meg egy bizonyos szintet e téren. De hát srácok ott a többi lány is, aki nem pattog ezen őket is látjátok? Vagy valami furcsa szemellenzőt hordotok? Vagy mi ez az effektus?

Lássatok is ne csak nézetek.

174 cm vagyok és soha nem tapasztaltam semmilyen hátrányt vagy bántó érzést az élet semmilyen területén.

Amíg nem tévedtem ide a gyakorira fel sem tünt, hogy alacsony lennék.

Annak a néhány srácnak aki a 170 cenrijéről panaszkodik itt nap, mint nap nem a magasságával, hanem az én- és világképükkel van nagyon súlyos baj.