A fiúknak bejön a göndör, vállig érő haj?

Ha már ennyit írtál, akkor válaszolok.

1."Az, hogy most érdekelt, vajon tetszik e, ez a fiúknak, az mér baj?"

Nem baj. Én nem mondtam ilyet. Honnan veszed ezt?

2."akkor most mér kéne a lelki világomról írnom?"

Ilyet sem mondtam. Nem vagyok kíváncsi a lelki világodra.

3."hogyan sikerült neked megállapítani az elöző kérdésemből, hogy csak a külsőéggekkel foglalkozok?"

Nem írtam olyat, hogy csak a külsőségekkel foglalkozol. Egy felszólítást írtam, ami nem állító mondat - hanem, akár egy tanács, ami mindenkinek jól jöhet: annak is aki csak a külsőségekkel foglalkozik, és annak is, aki már alapból nem csak a külsőségekkel foglalkozik, hiszen őt emlékeztetheti, hogy továbbra se közeledjek szélsőségek felé. Szóval ezért írtam ezt - hiszen nem tudom milyen vagy - de ez a kis "tanács" ebben a formában az ilyen tekintetben különböző embereknek egyformán hasznos lehet.

4. "Rosszul esett amit mondtál rólam, hogy (lefordítva) taszító vagyok"

Ezt konkrétan erre a reakciódra írtam:

"11? KöszNem...márbocs, de a fiúk sokkal később érnek...kis-f*szokkal nem tárgyalok! "

Csupán a kora alapján ítéltél el valakit, arrogánsan, és ráadásul egy félig-meddig igaz állításra alapozva, aminek a hátterét valójában nem is tudod. Pedig egyáltalán nem volt tolakodó a 2. válaszoló, miért adsz ilyen primitív választ? Csak azért mert 2 évvel fiatalabb nálad?

Na, látod, ez az egy kis sor elég sok mindent elárul rólad, nem is gondolnád mennyi mindent.

A heves reakciódból ítélve pedig, túlságosan lefoglal az, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen olyan gondolatokat láttál az én rövidke soromba, amiket én nem is írtam le. Görcsösen meg akarsz felelni a környezeted elvárásainak, és kétségbeesel, ha valami nem úgy van, ahogy te elképzelted, illetve képtelen vagy elfogadni, ha valaki megkérdőjelezi az általad megfelelőnek gondolt dolgokat saját magaddal kapcsolatban. Ugyanakkor folytonos visszajelzésekre vársz a környezetedtől, egyféle bizonylatot, hogy amilyen vagy, amit teszel az helyes és úgy jó - ez nyugtat meg. De vajon önmagaddal is el tudsz számolni, sikerülhet-e az önmegvalósítás? Minek, vagy kinek akarsz megfelelni?

Uram Isten, ilyen csajjal összejönni...

Szerintem te annyit beszélsz, hogy elveszed az életkedvét az újszülött csecsemőnek is.

Úgy hiszem, hogy ez az egész dolog veled, egyetlen dologban gyökeredzik:

Nincs egy olyan valaki az életedben, akivel igazán jól meg tudnád beszélni a dolgokat.

Itt most például egy nagyon jó barátra gondolok, akivel meg tudnád osztani az érzéseid, gondolataid: ki tudnád beszélni magadból mi bánt, stb... - mint ahogy fentebb is tetted - és így megkönnyebbülnél, ráadásul az a jó barát talán még segíteni is tudna, vagy legkevesebb megvigasztalni.

Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem erre vezethető vissza több dolog is veled kapcsolatban, amiket leírtál - már ha valóban igazak - gondolok itt például:

- Elzárkózol a szüleidtől: ezért velük sem tudod megbeszélni a dolgaid

- Öngyilkossági kísérleted volt: nem volt aki megértsen, ezért kétségbeesésedbe a menekülést választottad

A változó hangulat pedig betudható egyszerűen az életkorod velejárójának: a felbillenő hormonháztartás a kamasz kor elején gyakorta okoz hangulatingadozásokat.

Egy szó mint száz: barátok. Keress egy igazi barátot, egy legjobb barátot - akinek mindent elmondhatsz.

Lehet, hogy azt hiszed van ilyen, de akkor most definiáljuk a barát fogalmát, és ez alapján döntsd el hány barátod van:

Barát az, aki mellett hangosan mersz gondolkodni.

Te jó ég!

Zámbó Jimmy él!!!!!!!!!!

~B