Ti mit mondanátok a sok-sok éve szingli 30 as férfiaknak? Miben bízzanak pártalálás tekintetében?

Egyrészt: ÉLNI kell. Társaságba járni, kirándulni, koncertre, táncra, kiállításra, bármire, ahol emberek vannak. Ha van saját bejáratott fix (zárt) baráti kör, akkor néha nélkülük, vagy legalábbis kicsit mással, akár egyedül. Mert lehet, hogy a fix társaság tart bezárva (akár akaratlanul).

Ahogy fent is írták, nem szabad erőltetni, mert akkor biztosan nem megy.

Másrészt: Az igényességet jól kell meghatározni. Mert az egy dolog, hogy szépségben belőjük a bányarém és az álomnő közi arany középutat, és a értelmi szintben a valóvilágosok felett, és az 5 diplomások alatt keresgélünk... de: sokszor látom, hogy az emberek irreális elvárásokat támasztanak a (leendő) partnereik iránt.

És ezt belülről nagyon nehéz meglátni. Már csak azért is, mert lehetnek ezek ki nem mondott elvárások is. Pl.: az új ismerős ruhájából, lakásából "látom", hogy nem én kellek neki, vagy épp azt látom nem ő kell nekem. Az ilyeneken is el lehet csúszni.

Érdemes lehet elmenni szakemberhez. Ez alapesetben pszichológus. Nevezhetjük önismereti trénernek, vagy párkapcsolati tanácsadónak, de ez a lényegen nem változtat. Több alkalmas, akár sok hónapos terápiára gondolok, mivel a probléma is több éves, a megoldás is időbe kerül.