Átlagos pasiként miért nem tudok megbékélni vele, hogy le kell mondanom a szép nőkről?

Nagyon rosszul állsz a dologhoz. Én sem mondom magam hú-de-jóképűnek. És tudod hogy kompenzálom ezt? A személyiségemmel (amin mindig igyekezek faragni, és félreértés ne essék, javítani magamon).

Egy átlagosnak mondható férfi is lehet vonzó, sőt! És most felsorolnék pár agyoncsépelt szót: önbizalom, bátorság és határozottság, humorérzék. Próbáld meg ezeket "megtalálni" magadban, előhozni és nem lesz semmi gond. Ennyi a titok. Persze még száz dolgot fel lehetne sorolni.

Még is a legfontosabb az, hogy békélj meg magaddal és kezdd el szeretni magadat úgy ahogy vagy. És! Úgy alakíts magadon, hogy ne negatív értelemben kritizáld magad, hanem pozitívan: "Tudom én ezt jobban is, másképp is.."

Plussz, találj magadnak valami hobbit, amit szívből tudsz csinálni.. sportolj, zenélj vagy bármi. (Én személy szerint zenélek, doblok). Mindig legyen valami, ami leköt. Hidd el, sokat segít és nem érzed majd üresnek az életed.

+ Ne úgy állj - ismét mondom - hozzá az élethez, meg főleg ehhez, hogy valami hiányzik az életedből. Nem. Úgy állj hozzá, hogy te valami plusszt akarsz hozzáadni, amitől jobb lesz!

Én így állok hozzá.

Azokat a nőket meg magasról le kell sajnálni, akik pénz, külső és más baromságokért nedvesednek. Olcsó köztéri hölgyeménybe időt fektetni nem érdemes. Én sok lánnyal nem is állok szóba, ez általában az első 5-10 percben el is dől, hogy valaha beszélek-e még vele ismét. Lehet, hogy nem a legcélravezetőbb, de nincs kedvem az időmet elvesztegetni.

Szóval ennyi és semmi több! Fel a fejjel és