Ez valós probléma, vagy csak én generáltam magamnak?

30 vagyok, és tanulok. Csak nappalin lehet végezni ezt az egyetemet, és igen, a szülők segítenek. Ez a másoddiplomám, amivel egyrészt nem tudtam elhelyezkedni, másrészt meg olyan munkákat tudnék megcsípni, amik r.hadtul unalmasak. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy (pályát) váltok - ha még le kell dolgoznom kb. 40 évet az életben, akkor olyannal akarok foglalkozni, amiből meg tudok élni, és amit szeretek.

Amire nem számítottam, azzal mostanában szembesülök. Magas vagyok, kék szemű, szőkésbarna, átlagos testalkatú és némelyek szerint helyes is (vagy "jóképű" - jelentsen bármit is), mégis, a korombeli srácoknak már kocsijuk van, saját lakás, jó állás - ezek nálam még váratnak magukra. Így hogy csajozzak? Érdekes, mióta eltűnődtem ezen, mintha valami "gát" lenne bennem, ha meglátok egy jó csajt:

- nem tetszem neki

- nem tudok felmutatni semmit

- ő dolgozik, én tanulok...

- vagy ő tanul, de olyan pasik csapják neki a szelet, akik dolgoznak és van "valamilyük".

Szóval minden "fejben" dől el.... A véleményekre lennék kíváncsi, kösz szépen! :)