Melyik a rosszabb? Helyes pasiként sok sikeresnek lenni a nőknél, de kevés fizetésből élni vagy ronda pasiként sikertelennek lenni a nőknél (forever alone), de megfelelő állással rendelkezni és elfogadható szinten élni egyedül?

Kíváncsi vagyok mi a véleményetek. Persze tudom a legjobb az ha jól nézel ki és jó munkahelyed van, jó fizetéssel, de ez nagyon ritkán jár együtt. Én utóbbiba estem, 8! év tanulás után elfogadható munkahellyel rendelkezem, de semennyi sikerem sem volt a lányoknál. 4 éves osztatlan régi rendszerben végeztem tanárként (nem olyan könnyű, mint a mostani 3 éves bsc, és nem bölcsészként végeztem, egyik szakom a kémia). Majd 2009-ben megcsináltam az egyik szakom 1 éves Msc képzését. 2010-ben pedig a másik szakom Msc egyetemi képzését is abszolváltam. Ez ugye 6 év tanulás. Sokan kihullottak közben. Majd 2012 ben 2 éves mérés-és értékelés szakvizsgát tettem le, mindent 28 évesen tudom felmutatni 8 év tanulás után. Így középiskolában tanítok és az I kategóriába esek (ugye a J az utolsó, az Phd-vel lehetséges). A béremelés után elfogadhatóan keresek, nem annyit, mint egy mérnök, de nem is vagyok földönfutó. Ellenben a lányoknál teljes mértékben sikertelen vagyok. Soha még csak nem is csókolóztam, mindig elutasítottam. Az eszemmel sem tudtam rájuk hatni. Mostanában pedig 25 felett egyre görcsösebben akar az ember ismerkedni és ezáltal egyre durvább elutasításokat kapok. Félek, hogy egyedül maradok és nem tehetek ellene semmit. Nem vagyok degenerált, ocsmány törpe. 175 cm és 77 kg. Kopaszodom, de nem vészes. Jól öltözködöm, már amennyire telik. Mégsem elég, nagyon magam alatt vagyok. Tudom, hogy nem lehet tippet sem adni, de próbálkozzatok, hátha valaki tud valamilyen életrevaló tanácsot adni. Köszönöm.