Ha egy fiú a második randin strandra hív el, elvárhatom, hogy ő fizesse a belépőt, vagy ez luxus manapság?

xD hát ez nem semmi... a nő meg majd fizek valamikor valamit... amúgy sajnos sok embert a strandjegy bizony, hogy földhözvág, mert nincs sok zséje... a családhoz, stb kell pénz, ez logikus... és akinek nincs anyagi fedezete rá, gondolja meg, mire vállalkozik... csak az a baj, hogy a nők erre úgy tekintenek, mintha a férfi hibája lenne... manapság 35 feletti férfiakat, akiket csak úgy kirúgnak a munkahelyről, nem vesznek fel sehova... ha fiatalokról van szó, az egyetem bizony, hogy rohadt drága dolog... ha esetleg van 35-35 között egy kis ideje, meg pénze, akkor meg megértem, hogy inkább magára költi... szóval akárhogy nézem, kiállok az mellett, hogy nem fizetem ki azt a fene stradjegyet. mindenki fizesse a sajátját saját magának. ha EZ olyan túl nagy dolog, akkor nincs is miről beszélni :)

25-35*

Amelyik pasi nem tud egy strandjegyet kifizetni miért akar strandra menni?! A kérdező írta, hogy a férfi dolgozik és van saját keresete. És mivel egyedül van, nem egy családot kell eltartania a keresetéből, nem igaz, hogy olyan nehéz kifizetni azt a strandjegyet. Igen, az egyetem drága dolog, én is egyetemista vagyok, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tudok kifizetni egy italt, vagy egy strandjegyet. És főleg, ha a pasi hívja a lányt, akkor igenis illik kifizetni. Lány vagyok, nem érdekelnek az anyagiak, mert busás vagyonom van, de időnként azért jól esik, ha egy fiú meghív egy italra, vagy moziba, stb. Nem hiszem, hogy ez akkora nagy elvárás. Volt egy pasim, aki jóval rosszabb anyagi helyzetben volt, mint én. Állandó vita volt a pénz körül, mert én folyton mentem volna színházba, moziba, vagy fagyizni, stb., ő meg állandóan nyafogott, hogy erre nincs pénz, arra nincs pénz. Oké, megértem, hogy nincs, de amikor én találtam ki valami közös programot, akkor én is akartam fizetni mindkettőnknek, azt meg megint nem hagyta... Mi a jó akkor?

Mondjuk részemről úgy tűnik normálisnak, hogy az elején igenis mind a kettő odafigyel arra, hogy a sajátják fizesse. Először is: nem azzal akarom kezdeni a randit, hogy méregetjük egymást, kifizeti-e, elvárja-e, hogy reagál rá. Az elején fontosabbnak tartom azt, hogy kialakuljon kettőnk között egy normális hangnem. Később meg pont tojni fogok az egészre, mint eddig is... Egyszer az egyikünk fizet, aztán a másikunk, mikor hogy jön ki, vagy épp kinek milyen a kedve. Oda-vissza megy a dolog, itt is egy egészséges, kellemes egyensúlyt megtartva... Az részemről nem pálya, hogy pl. minden 5. alkalommal meghívom (és! azt soha nem viszonozza). Minden oda és vissza működik. Nem azért vagyok vele, és azért veszem neki az italokat, hogy kedves legyen velem. Az már más kategória. A kedvességben is megy az oda-vissza. De a kedvességet és a pénzt nem keverjük össze. Két külön kategória. Mi lesz később? Pénzzel zsarolják egymást a párok? Most bébi összevesztünk, úgyhogy ettől a perctől te is fizeted a lakbér felét (mer ugye eddig nem kellett, mivel a nő kedves volt, a férfi meg férfiasan eltartotta a nőt). Ez a nőnek a normális? A férfi pénzt ad, a nő mosolyt? Ez már csak egy lépésre van attól a felfogástól, hogy a nőnek mindig kedvesnek kell lennie, a férfinak meg ki kell legyen tömve a zsebe, ennélfogva ő meg akármi csinálhat, lehet kőbunkó is. Mert erről szól ez az egész. A férfi fizeti a nőt, hogy kedves legyen vele, a nő meg teszi magát, hogy eltartsák. Itt borzasztóan keverednek a kategóriák.

És had írjak még annyit hozzá, hogy tényleg a kategória keverésével van a baj. Mert ha pl. összevesznek, és onnan fizetni kell a csajnak a lakbér felét, a maca azon fog dolgozni, hogy megint a szívébe lopja magát a palinak, majd egy kis cseles érzelmi manipulációval újra eléri, hogy ne kelljen neki fizetni (mert ez volt az elejétől a "normális" megállapodásuk). Itt egy strandjegyről van szó. De nem azzal van a baj, hanem a felfogással erről a dologról. Mert onnan jön a többi.

örülünk :)