Van még, aki úgy érzi, mintha az élete egy rémálom lenne a saját testébe zárva?

Nem tudom elfogadni, ahogy kinézek, amin lehetett változtatni, változtattam, de egyszerűen csúnyának tartom magam. Minden pillanatban azt érzem, hogy ez megakadályoz abban, hogy teljes életet éljek, hogy a dolgok, amikre legjobban vágyom emiatt örökre elérhetetlenek. Tudom hogy az agyam túljátssza a helyzetet, de nem tudok racionálisan felülemelkedni ezen, állandóan ezt érzem.