Egy aranyos, nem csajozós, szerény, bátortalan 20 éves srácot hogy tudnék "megszerezni" anélkül, hogy rányomulnék?

Ha ez a kérdés nem egy álkérdés (merthogy van egy ilyen gyanúm), ha tehát nem a moderátor "dobta" fel, csak hogy legyen egy újabb téma, vagy ha nem egy a saját neméhez vonzódó „fiúka” kérdezi (mert ilyen gyanúm is van…), akkor a következő a reagálásom:

A 9. sz. komment azt mutatja, hogy a kérdező nem az a tipikus rihigcsélős-röhögcsélős, komolytalan mai huszonéves, mint a legtöbb, őkorabéli lány. (Már ez is gyanús…) Abból pedig, amit a kiszemelt fiúról ír abban a kommentben, az tűnik ki számomra, hogy a fiú sem lehet az a tipikus mai nagykamasz. (Ez is fura…) Ha tehát ez egy valós kérdés, akkor igen valószínű, hogy mind a ketten jóval értelmesebb és komolyabb egyéniségek az átlagnál! Elvileg tehát egymáshoz is valók volnának. Elvileg…

A 4. sz. alatti kommentben ez olvasható: „Szóval azt mondjátok, hívjam el talizni? De csak úgy a semmiből? Nem szoktunk beszélgetni, mert mindig a haverjaival van, mikor találkozunk... Facebookon pedig nem szeretnék kezdeményezni, mert nem látom a reakcióját, egyébként is mikor egyszer régebben ráírtam, nem volt túl kedves, hanem olyan semleges volt, semmi szmájli, csak tárgyilagos.”

Nos, a „semleges tárgyilagosság” a fiúknál/férfiaknál két dolgot jelenthet (hogy mit jelent a lányoknál/nőknél, azt jól tudom: semlegességet és tárgyilagos elutasítást, vagy pedig ravasz figyelemfelkeltési szándékot, tehát a kapcsolat akarását…):

1. Nem a Kérdező az esete. Amikor tehát „ráírt” a Face-n, őszintén semleges volt irányában, azért volt tárgyilagos.

2. A Kérdező is tetszik a fiúnak, de…:

a) amikor „ráírt” a Face-n, körülötte voltak a spanjai, és SZÉGYELLT olyasmit írni neki, ami a Kérdezőt fellelkesítette volna, nehogy kiröhögjék…!

b) a fiú még a Kérdezőnél is bátortalanabb!

Hogyan tudja eldönteni a Kérdező, melyik alternatíva az igaz? EZ AZ IGAZI KÉRDÉS!

Az 1. pont valósága esetében ugyanis nem volna értelme „rányomulnia”, mert csak vesztes lehetne — legfőképp’ érzelmileg. Ha viszont a 2. pont a helytálló, akkor nyert ügye van, csak OKOSAN kell cselekednie! Na de hogyan bizonyosodjon meg arról, hogy mi a helyzet?

Lássuk csak:

Egy (látszólag) semleges helyzetre van szükség! (Azt persze, csak a Kérdező fogja tudni, hogy az a helyzet csak látszólag lesz semleges…)

1. Üljön össze a Kérdező egy jó (megbízható) nőismerősével (esetleg egy barátnőjével, vagy egy olyan iskola- vagy munkatársnőjével, akivel tűrhető a viszonya). Figyelem!: Nagyon ügyeljen arra, hogy a „cinkostársanak” nem szabad túl vonzónak és nőiesnek lennie! Legjobb volna egy kissé csúnyácska, tenyeres-talpas trampli hölgyemény… (De nem ám az a fajta, aki legszívesebben merőkanállal falná a fiúkat/férfiakat!)

2. Mikor megvan a „cinkos”, a Kérdező kérje meg arra, hogy menjen oda a kiszemelthez — lehetőleg olyankor, amikor nincsenek vele a haverjai (ha vele vannak, akkor a „cinkosnak” félre kell hívnia tőlük) —, aztán rajta keresztül tudatnia kell a fiúval, hogy a Kérdezőnek valamilyen segítségre van szüksége. Például: egy műszaki eszköz beszerzése vagy egy műszaki kiállításon való tájékozódás okán, esetleg egy sporteseményre vagy színházba kísérés indokával.

3. Ha a kiszemelt „veszi a lapot”, ha tehát vállalja a segítséget és kötélnek áll, az már egy POZOITÍV JEL! Ha elzárkózik, le kell fújni a „megszerzést”, vagyis EL KELL FELEJTENI A FIÚT ÖRÖKRE!

Ha a 3. pontra kedvező lesz a kiszemelt fiú reagálása, onnantól kezdve már MINDEN A KÉRDEZŐN — az ő nőiségén —, MÚLIK! Vagyis: okosan, de nem tolakodón BE KELL DOBNIA MAGÁT!

Ennyi!