Melyik a rosszabb? Ha megsérül az önbizalmatok, büszkeségetek egy visszautasítás miatt v. magányosnak lenni?

Remek kérdés!

Az fosabb érzés, ha tönkrebasznák az önbizalmad. Szerintem.

miért? Mert akkor senkinek érzed magad, egy értéktelen hulladéknak, akire nem volt igény, szükség, akira nem lehet férfiként tekinteni, csak egy hűséges kutyára,vagy egy patkaszéli szardarabra. Ez bizony nem jó érzés lehet.

Nekem erre nincs szükségem.

Engem még nem utasított el soha senki, meg elégedett vagyok a külsőmmel, ellenben a személyiségemmel nem vagyok elégedett. Soha nem nőzők, mert belerokkannék agyilag,ha valaki nemet mondana. Beleőrülnék!

Ennyit egy nő sem ér meg, hogy ez miatt egy fosnak érezzem magam.

Ha egyedül vagy, akkor magad ura vagy, nincs baszkódás, az önbecsülésed is helyén van úgy ahogy.

Ha visszautasítanak akkor zéró önbecsülés+magány is.

Ha nem utasítanak vissza, mert nem foglalkozol ilyen butaságokkal, akkor meg van önbecsülés, és van ugyanúgy magány is.

Természetesen a nagy magányban lehet menni prostizni, és akkor már magány sem lesz! és az önbizalom pedig nem is sérül! Ez a real deal! Ez a dörgés!

Ha egy visszautasítás rontja az önbizalmadat, büszkeséged akkor alapból a béka feneke alatt van mindkettő. Ha próbálkozol egy lánynál, és visszautasít az pont olyan, mint amikor a Sparban kérdezi pénztáros, van-e supershop kártyád, amire te azt mondod: nincs! Szerinted neki sérül a büszkesége? Egy ajánlatot teszel valakinek, aki vagy él vele vagy nem és kész.

Önbizalmad, egod akkor lesz majd, ha kitűzöl magadnak célokat és azokat véghez is viszed. Sportolj, tanulj, dolgozz keményen, beszélgess minél több emberrel, és boldogabb leszel, szeretni fogod az életed, magadat, és a csajok is imádni fognak ezért. Miután eljutsz erre a szintre rájössz, hogy teljesen mindegy visszautasítanak-e vagy sem, nem ettől függ hogy ki vagy :)