Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Randizás » Tényleg ennyire nagy a gond,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Tényleg ennyire nagy a gond, ha valaki 28 évesen még a szülőkkel él?

Figyelt kérdés

Sok-sok ilyen vagy ehhez hasonló kérdés volt itt már kitéve, legtöbbször a válaszok arra irányultak, hogy ez nem lehet nagy probléma, hanem a hiba forrása inkább maga a személy lehet, aki nem tud barátnőt maga mellé szerezni. De ugyanakkor időről időre felmerülnek ilyen kérdések és ilyenkor valahogy (érdekes módon) más jellegű válaszok árasztják el a kérdezőt, hogy igenis nagy probléma ez. Na de azt tudni kell, hogy a mi 20 on éves fiatalok többsége, vagyis szerintem 80-85%a nem keres túl jól, nem igen kap 120-130 max 150 ezres nettónál nagyobb bért. Tehát abból lakást vásárolni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Főleg ha ehhez jönnek még a kiadások, pl autó törlesztőrészlet, élelem, tisztálkodás, rezsi. Netán ha még tanul is pl levelezőn főiskolán, egyemeten, az is havi plusz kiadás. Tehát majdhogynem ez lehetetlen küldetés. Főleg ha egyedülálló a férfi és a családja sem tudja segíteni (szerintem szintén a 80 ot nem tudja segíteni a családja). Mit tehet ilyenkor? Mondom ezt úgy, hogy 2 diplomás pedagógus vagyok (biológusként végeztem, doktorira nincsen pénzem), e szerepkörben is dolgozom, mindennel együtt sem keresek havi 115 ezer nettónál többet (teljesen átlagos, sőt legtöbben rosszabbul élnek sajnos, de ez nekem nem elég semmire sem). Plusz munkára esélyem sincs, mert munkahelyemtől messze lakom, szüleimmel (már csak édesanyámmal). Mire hazaérek, este 7 óra van. 10 kor délelőtt pedig indulok, autóval vagy vonattal. 43 km es az út. Péntekenként és szombatonként 150 kmre utazok az egyetemre (vidéken élek Borsodban a világ végén), ami szintén nagyon megterhelő. Másik szakot végzek, hogy el ne veszítsem a munkámat. Tehát még ennek is örülni kell manapság, mikor a munkanélküliség az egekbe szökik. Csak a külföldi álláslehetőségben bízom, mert soha nem lesz saját életem enélkül. Elég hosszú lett a monológ. De itt az a kérdés.


http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__randizas__41241..


2013. márc. 23. 19:46
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
Szerintem ez körülmények függvénye. Én azt pártolom, hogy az ember a 30-hoz közelítve, ha nincs anyagi, vagy bármilyen akadálya egy kis albérlet fenntartásának, igyekezzen önálló életet teremteni. Főleg, ha van valakije. Persze az anyagi nehézségek sokat számítanak, egyértelmű, hogy ezt nem mindenki teheti meg. Inkább azokkal van baj, akik kényelemből laknak anyukával és nem szükségből. A tapasztalataim szerint párkapcsolatban ők elég csúfosan szoktak szerepelni. Tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára!
2013. márc. 23. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 A kérdező kommentje:
Ezt ha valaki elolvassa, az rájöhet, hogy ez nem fikció, hanem true story. Az pedig szintén kicsinyes válasz, hogy tanulni kellett volna. Igenis megdolgoztam érte, 4 év biológia-kémia szak osztatlan főiskolai képzésben ahol a 70% kihullott (nem az megy tanárnak akit sehová nem vesznek fel, mert az úgyis szelektálódik). Aztán 2 év biológusi msc. Most pedig újabb 1 év kémia msc. A legnehezebb szakok a fizika mellett. 3 kőkemény diploma a semmiért. Nem lehet mindenki orvos, közgazdász, gyógyszerész, bankár, manager akiket megfizetnek. Én ehhez értek, ezt szeretem. Az már a rendszer hibája, ha ezt nem értékelik. Hátha külföldön más lesz a helyzet, csak hát a nyelvérzékem eléggé hiányos, nem biztos, hogy megállnám ott a helyemet. Nagyjából hasonló egyén vagyok, mint a posztolt kérdésben szereplő srác. Nincs túl nagy sikerem a lányoknál.
2013. márc. 23. 19:54
 3/16 anonim ***** válasza:
Én gyerekként sem akartam anyámmal élni, mióta 5 és fél éve elköltöztem, egyetlen percre se vágytam hazacuccolni, pedig sok megszokott dologról le kellett mondanom, és első körben ismeretlenekkel laktam. Szóval nekem emiatt fura, ha valaki ennyi idősen sem menekül el mindenáron a szülői házból. De ha ki tudtok jönni, akkor az teljesen jó.
2013. márc. 23. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
Én úgy tartom,ha azért,mert olcsóbb többen élni együtt,akkor logikus,és nem nagy gond.De ha azért,mert nem akar külön menni,az már nagy gond.Mert nem akar önálló lenni.
2013. márc. 23. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:

Én is édesanyámmal élek együtt és 28 éves vagyok szintén. Családi házról van szó havi 130-at keresek. Anyám se sokkal többet. Szóval ha el is mennék akkor a háznak annyi el kéne adni mert egyedül nem tudná fenntartani.

De nem szívesen mennék családi házból panelba.

A ház az elég nagy, már van egy terv h ketté lesz szedve a ház mintha 2 lakás lenne belőle. Csak az is pénz de aprólékosan mindig csinálok valamit.

Anyám egyedül nevelt fel engem és a testvérem mert a fater gyerekkorunkban meghalt. A tesóm elköltözött, de én nem tudok.

Eddig 5 barátnőm volt abból 1-nek nem tetszett ez a dolog most az utóbbival több mint 2 éve vagyok együtt, és mindig ha van egy kis pénz valamit fejlesztünk mármint haladunk azon h a ház 2-é legyen szedve.

2013. márc. 23. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:

5-ös vagyok! Ja még annyi ami fontos h a szülők a párunk legyen az most nő vagy másik oldalról férfi hogy ők ki tudnak e jönni addig amíg nincs jobb helyzet. Hogy beleszól e a szülő mindenbe.

Sok helyen ez a gond.

Ha nálatok úgy alakulna akkor 2-en ha már van párod tudnátok fizetni egy albérletet.

2013. márc. 23. 20:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:

Ezek jellegzetesen olyan témák, ahol mindenki a saját életmódját védi, próbál büszke lenni és ez persze rengeteg cinizmussal, gyűlölettel, becsmérléssel vegyül, amit ezen az oldalon név, arc és bizonyítási kényszer nélkül ki lehet élni. Itt mindenkinek elvárásai vannak, mindenki nagyon tehetséges és nagyon magas lóról osztanak mindenkit. A legtöbb felvetés tapasztalataim szerint köszönőviszonyban sincs a valósággal (szerencsére). Nem minden szép lánynak vannak gigaelvárásai.


A leírtak alapján szerintem neked meg pláne nincs miért szégyenkezned és be ne dőlj ennek a sok ostobaságnak! Ezen az oldalon csupa sikeres felső középosztálybeli reálértelmiségi van és véletlenül sem kidobott, megkeseredett, lesüllyedt pánikbeteg munkanélküliek...

2013. márc. 23. 20:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
Én 27 évesen kerültem el otthonról, addig nem sikerült, de már olyan 24-25 évesen nagyon úgy éreztem, hogy jobb lenne az önállóság, pedig jól kijövök a szüleimmel, sőt kicsit túl anyás is vagyok. Aztán egyszerű gyári munkásként minimálbérből (műszakpótlékokkal) fenn tudtam tartani egy helyes kis albérletet. Úgyhogy az anyagi okokat nagyon is megértem, csak azt nem, mikor valaki nem is szeretne az anyjától külön életet élni ilyen idősen (érdekes módon az ilyenek jóval nagyobb százalékban férfiak, mint nők).
2013. márc. 23. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 A kérdező kommentje:
De ugye láthatóak azok az individuális törekvések a lányok irányából, hogy ha már nem jött be a történet, elbulizták a fiatalkorukat, kiélték magukat, akkor már legalább a pasi legyen sikeres, példamutató családapa. Ezekhez a makacs sztereotípiákhoz meg a legtöbb lány görcsösen ragaszkodik az is, akinek ezt nem kellene követnie (mert olyan ost.b., hogy ezt elvárni inkorrekt lenne). De ugye látja a barátnőket, akik sikeres pasi karjai közt találtál meg a boldogságot, ki már 20 éves apuka jóvoltából kertes lakásba tudott költötni, új autóvak felvértezve, így ő is ezt a célt tűzte ki maga elég, aztán 35 felett kezd el pánikolni, hogy kevés az ilyen pasi. Most hallom éppen a tvben, egyre nagyobb probléma az, hogy saját lakáshoz jussanak az emberek, főleg a fiatalok. Mivel a bankok 90-95%- a önerőt vár el, akár több millió ftot. Egy olcsóbb panel is 5-6 millió ft legalább, ahhoz is kell kb 2 millió ft önerő. Az meg nem 2-3 hónap még a legtöbb ember előteremti.
2013. márc. 23. 20:34
 10/16 anonim ***** válasza:

9. Én azt látom, hogy nem sok nő értékeli, ha egy felnőtt férfi, aki anyagilag, meg minden téren megtehetné, hogy elköltözzön, legalább albérletbe, egyszerűen nem is akar elszakadni anyuci szoknyájától. Teljesen egyetértek!

A párom ugyanúgy "csak" gyári munkás volt, mint én, mikor megismertem, mégis külön lakott a szüleitől.

A tapasztalataim szerint akik 30-on túl sem tudnak leszakadni az anyjuk szoknyájáról (pedig lenne rá lehetőségük), többségükben az életben nem fognak. 8-as voltam.

2013. márc. 23. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!