Minek nevezhető az az állapot, ha egy fiú nem nőgyülölő, de nem is csicskul be a lányoknak, nem tud olyan papucs lenni, mint sok fiú?

Úgy értem, hogy én valahogy eléggé rossz előítélettekkel, tapasztalatokkal rendelkezem a lányokkal kapcsolatban, emiatt sok előítéletem alakult ki velük szemben és emiatt nem tudok becsicskulni, nem hatnak meg úgy a lányok, mint sok srácok, nem lájkolgatom a szexi képeiket, nem fogok térden állva könyörögni egy lánynak sem nem is igazán próbálkozom lányoknl, mert büszke vagyok és nem kívánom azt, hogy megalázzon vagy kigúnyoljon egy lány. Ha beszólnak nekem visszaszólok nekik és alapból távolságtartó vagyok az összes lánnyal szemben, ellenben a fiúkkal egy perc alatt össze tudok haverkodni, mert tudom, hogy a fiúk nem bántják a fiúkat, de a lányok nagyon is tudnak bántani egy fiút, főleg, ha nem jön be nekik külsőre. Talán azért is lettem én ilyen, mert sok bántást kaptam a lányoktól. Én egy tipikus jó fiú voltam még középsuliban és emiatt sokan rám szálltak, lányok is gúnyoltak az orrom miatt például. Sok-sok negatív élményem van csak lányokkal kapcsolatban, így míg eleinte én is olyan csicska voltam, hogy naltam a lányoknak, hogy hátba belém szeretnek, ha látják, hogy milyen rendes fiú vagyok. Úgy ma már hidegen hagy a jó fiúság, nem fogok nekik kedveskedni, nem vagyok hajlandó költeni sem egy lányra. Pedig van olyan heverom, aki több ezret költ egy lányra bármilyen ostoba alkalom által, hát én ilyet sosem tudnék megtenni, valahogy úgy érzem, hogy nem találtam olyan lányt, aki kiérdemelte volna a tiszteletem és szeretetem, hogy én ennyit áldozzak rá. A lányokkal való kapcsolataim egy sziában kimerülnek a való életben, tudom, hogy így is elzárom a lehetőséget attól, hogy barátnőm lehessen, de egyszerűen úgy érzem, hogy mivel nem vagyok egy álompasi úgyis csak megalázkodnék és alányok egóját növelném, ha bepróbálkoznék náluk, abból meg nem kérek. Egyszer volt olyan, hogy személyesen kezdeményezett nálam lány, mert tetszettemneki, de ennyiben ki is merült az igazi sikerem a lányoknál. Már annyira bennem van, hogy a külsőm miatt nem kellek egy lánank sem, hogy büszkévé és tartózkodóvá váltam a lányokkal szemben és makacsa gyerekként nem tudok kitörni ebből, pedig mélyen belül én még mindgi egy érzelmes, rendes jó fiú volnék, csak ezt nem szeretném felfedni, nehogy megint csak bántsanak a lányok.