A bókolgatást miért érzem cikinek?

Elég ostobácska kijelentés ez így. Ha valaki önbizalomhiányos, akkor egy elismerés, egy dicséret felé az olyan,, mint a sivatagi vándornak az oázis.

Az hogy cikinek érzed a nők felé való bókolást, ez egy remek tulajdonság. Lefodítom, annyit jelent,hogy nem vagy egy talpnyaló szaros csicska. Ez jó, férfi vagy, nem Lessie kutya.

Soha! ne dícsérd agyon a nőt, mert csak még nagyképübb, még egoistább lesz, és annál inkább fog leszarni.

Minél jobban látja ,hogy istenként tekintesz rá, behódolsz neki, annál nagyobb lesz a mozgástere, egy idő után annyira az egekig emeled,hogy mindent meg fog veled tenni, mert úgyis tudja hogy az imádatodnak határa nincs, és így kedvére csalhat, ugráltathat, mindent megteszel neki, mindent lenyelsz neki.

Ami a külső dícséreteket illeti! Szintén ne tedd, mert a jó nők nagyon is tudják,hogy faszán néznek ki, és már ígyis elég sok balek szétdicsérte őket, ilyen téren nincs önbizalomhiányuk, marhára unják már hallgatni ezt. Le se szarják, egy szép a szemed, szép a combod dumára kb. annyira kapják fel a fejüket, mintha azt mondod,hogy süt a nap, kék az ég, büdöset szartam stb.... Köpnek rá, ez náluk természetes, olyan mint a köszönés. Ezzel nem jutsz előbbre.

Ettől nem fogsz te bevágódni az biztos.

Tehát ezért írom ,hogy egészséges, hogy így érzed. Valóban ciki.