Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Katasztrofális vagyok, egyszerűen nem tudok párkapcsolatot kialakítani, úgy érzem hogy megfulladok benne. Valószínűleg borderline személyiségzavarom is van, és üldözési mániám valamint szociális fóbiám. Hogyan hidalhatnám át a saját határaimat?
1. Félek a férfiaktól, főleg azoktól akikkel el is tudnék képzelni valamit, nem tudom mitől lehet, kiskori beidegződések vagy hasonlók. Nem kellemes számomra sem a csók sem a szex, meg vagyok győződve hogy hazugság minden kedves szó, és mindenkit csak a testem érdekel.
2. Olyan fiukkal beszélek csak, akikről azt gondolom, hogy úgysem lesz köztünk semmi, mert annyira nem illünk össze, hogy nem fogok nekik megtetszeni. Persze ez folyamatosan kudarcba fullad, és mindegyik eddig egytől egyig belém szeretett....Mégis nem bírok kegyetlen lenni, és sajnálatból én is belemegyek dolgokba, amibe nem kéne.
3. Ha egy fiú aki engem sem taszít, elkezd érdeklődni, meg vagyok róla győződve hogy csak viccel,a bolondját járatja és hárítok.
4. Képtelen vagyok kezdeményezni, azt hiszem hogy úgyis elutasítanak, az van bennem, hogy nem kaphatok mást, mint amit én adtam...
5. Mindíg mondták nekem, hogy próbáljak meg 'összejönni' valakivel, viszont egyszer hallgattam rájuk, és a helyzet nem túl rózsásan sült el, 1 hétig bírtam, úgy éreztem megfulladok a kapcsolatban, többé nem akarok ilyenbe belemenni.
6. Egyik nap teljesen más érzések kerülgetnek mint a másik nap, gyakran ugyanazzal a személlyel kapcsolatban is. Néha már úgy érzem megőrülök, felrobbanok, vagy valami...
Van hogy lesz@rok mindent, az emberek véleményét, azt hogy mi lesz holnap, és hogy hova tartok, de máskor meg feszült vagyok stresszelek minden apró sz*ron, és megmagyarázhatatlanul vagyok rossz passzban.
Valószínülek szeretethiányom van, de félek bevallani magamnak, másnak, és félek adni és kapni is...de dolgozom rajta, csak nagyon nehéz.
7. Sokat gépezem (főleg játszok) eddig minden mélyebb kapcsolatom így alakult ki, és úgy érzem csak neten tudok beszélgetni az emberekkel, élőben egyszerűen nem élvezem a szocializálódást, oda inkább nem is megyek, ahol sok az ember, néha képes vagyok az út másik felére is átmenni, csak hogy ne kelljen találkozni valakivel... a szociális interakcióktól is kiráz a hideg...pl. köszönés, puszi, érintés stb. megijedek tőlük vagy hasonló.
Barátaim ilyen értelemben nem nagyon vannak, egyetemen van pár haverom, de amúgy ha nincs suli kb. senkivel nem találkozok.
8. Közrejátszhat az is, hogy 2 ember volt az életemben akit tényleg szerettem, de a csalódás megakadályozása végett kizártam az életemből az érzelmeket évekig, és el is felejtettem a nagyrészét.
Amúgy egy alapvetően pesszimista sötétet kedvelő 18 éves nőszemély vagyok,egyetemista, aki szeret mindenféle jó hangszeres zenét, az állatokat, bodymodot, fantasyt. Ez is valamit azt hiszem még elárulhat.
Kíváncsian várom aki megfejti a helyzetem, vagy mégjobban örülnék annak, ha valaki azt mondaná, érzett már hasonló dolgokat, velük szívesen beszélgetnék. Tanácsok esetleg, hogy tudnám kezelni én is ezeket a dolgokat?
(Tudom, fiatal vagyok, majd kinövöm, csak minnél előbb szeretném magam túltenni ezeken, mert elég kellemetlen sokszor.)Köszönöm előre is.
8-as
sok dolog van amiben örömöm lelem és vannak haverjaim is, már ameddig nem szeretnek belém mert onnantól mehetnek elfele...
amúgy vidám vagyok, meg jól elvagyok, sulim is szeretem
egyedül ebből a kapcsolatosdiból lett elegem örök életre... és nem, egy porcikám se kívánja hogy majd legyen valakim meg hogy csalódjak, én az efféle törekvéseket rég kiírtottam magamból
és kinevetem azokat akik eljátsszák a megmentőt hogy na majd ők megváltoztatnak meg majd Velük Más lesz
ugyanmár... xD
nekem nincs szükségem senki színjátékára. és aki meg akar változtatni már azzl be is bizonyította hogy nem vagyok neki úgy jó ahogy vagyok - vagyis hogy nem működne a dolog, még barátság terén sem.
jaj meg ezt a szöveget is szeretem, hogy majd Jön Valaki, és akkor megváltozik a véleményem.... mit gondol mindenki, a karjaiba fogok omlani hirtelen? xD
akármilyen szerelmes is voltam, mindig ott volt bennem hogy úgyis csak kiröhög, csak játszik velem... és mennyire igazam lett mindig!
nem, nem változik meg a véleményem, felőlem a nemtommilyen Herceg is jöhet Ferrarival, az sem érdekel :)
bírom ezeket a "jóindulatú" (majd én azértis megváltoztatlak!><) -bíztatásokat.
valaki 100, 10000, 100000 piszok pasi után is csak megvonja a vállát és csalódik még 510000x, valaki meg egyből is tanul.
Szerintem meg nincs súlyos problémád csak félénk vagy és önértékelési problémáid vannak, mint rengeteg másik embernek.
" nem tudok párkapcsolatot kialakítani, úgy érzem hogy megfulladok benne."
Szerintem meg a kapcsolatokban, legalább is eleinte, ez mindenkinél előjövő probléma, ami egy féle megfelelési kényszer és más belénk nevelt marhaságok miatt alakul ki. És amikor a delikvens(ek) konstatálják a másik féltől, hogy az nem várja el, hogy napi 24 órában mindenhol együtt legyetek és megfelelj a vélt vagy valós elvárásainak akkor kisimul a dolog. Ha nem akkor az nem egy igazi kapcsolat. (Az "igazi" az a személy lesz, aki mellett szabadabbnak érzed magad, mint nélküle. Szerintem.)
De mi a szarért baj ez a nőknek,ha csak a testükért szeretik őket? Miéééérrrrt? Mintha valami átok volna ez a jó nőknek,hogy jó nők. Komolyan ayghalált kapok ettől. A tested ugyanúgy te vagy! akkor meg mi ez? Vagy ezek az emberek ennyire rettegnek a vénüléstől,hogy öreg vasorrúbanya korukra már a pöcegödörben sem lesznek, ha nem a lelkükért szeretik őket? Tartani kell ak ülső szépséget, és nincs probléma! Jaa, vagy derogál tenni érte, ahhaam.
Fitnesses lányok a jók, azok szerintem ugyanúgy azt szeretik mint aén a kondis fickó,hogy a testemért szeressenek, mivel azzal foglalkozom a legtöbbet. Azok legalább normálisak.
Ez is olyan önálltatás, olyan illuziókeltés, hogy csak akkor fogadja el a nő a közeledésed ismerkedésnél,ha megteremted neki azt az illúziót,hogy nem azért szólítod le, mert basznál vele,hanem haverkodni akarsz. Ezt gondolom azért senki nem gondolhatja talán komolyan, hogy valóban nem a farkalás lenne az indíték. Dehogyisnem! Csak szeretik álltatni magukat a nők ilyen badarságokkal.
Fárasztóak a nők, de komolyan. Ezért szeretem én a ribancokat, mert azoknak olyan korlátlanul, egyszerüen, ösztönszerüen működik az agyuk mint a férfiaknak, nem kell ez a sok képmutató szarakodás! Komolyan, mintha bűn volna,hogy kívánom a testét, és szeretkeznék vele... agyrém.
Én azért remélem hogy nem mindenki ilyen ösztönlény, mert hát azt hiszem az intelligencia ami kiemelt minket az állatvilágból. Ennyi erővel születhettem volna macskának, azok b*sznak egész nap :D
Oké, hogy a férfiakban van ez a szexösztön, kivétel nélkül, de nem mondtam hogy ez rossz, csak azt hogy én vagyok szarul összerakva hogy nem tudom kezelni.
'Hogyan legyünk prostituáltak?'
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!