Filmbe illő a történetem, de mégse annyira jó ebbe bele csöppenni. Vagy mégis?

Kicsit felspékelve akár egy film is szólhatna így, egy srácról, akinek valahogy nem jött össze semmi, de azért reménykedett, és kereste az igazit. Majd egyszer összefutott vele, legalábbis remélte, hogy ő az igazi. Majd kiderül, hogy az a valaki nem is akárki...

Egy pillanat alatt megváltozik minden a srácban, de ezt a lány még nem tudja.

Meddig lehet titkolni, hogy valaki népszerű, tehetséges ember? Idővel minden kiderül, persze ő még nem tudja, hogy én ezt tudom. Azt, hogy kiről van szó, nem árulom el. A többség úgy se tudná, mivel a média nem nyomja őt a csapból is. De egy biztos, egy fényes jövő áll előtte, és még nagyon fiatal.

Az emberben ilyenkor előjön a megfelelési kényszer, úristen, én sehol se vagyok hozzá képest. Eddig is mondjuk valamiért így éreztem, de ezek után...

Talán nem véletlen, hogy eddig nem mondta ki is ő. Ennek több oka is lehet. Elmondhatnám neki, hogy már tudok mindent. De azt hiszem jobban teszem, ha még várok ezzel, idővel szerintem úgy is elmondaná. Egyébként is még nagyon friss ez az egész...