Rossz embernek érzem magam. Túlságosan zárkózott vagyok, hogy változzak?

Hmmm, hasonló a helyzetem nekem is, főleg az a része igaz, hogy nem itt kéne tartanom ennyi idősen...

Ha gondolod írj, beszélhetünk!

ne járjál kondizni mert az mindent megold,

DE

valóban nem hülyeség amit ezek a fitnesz edzők mondanak. valóban kell, hogy az ember mozogjon. én pl. programozónak tanulok és két három naponta, ha túl sokat ülök és fekszek és olvasok és (próbálok) programozni, akkor kezdem depisnek érezni magam. na ilyenkor futok, fekvőzök, felülésezek meg mellé valami változtatást is csinálok. pl. mást eszek. pl. rég ettem már tejberizst. és ebből amúgy semmi sem drága. sőt.

egyébként ha jól éreznéd magad a gép előtt akkor nem ajánlanék ilyet, de érzed te is, hogy valami gond van.

Én is voltam ilyen élethelyzetben, mint te. Leírom a megoldást.

0. Ne marcangold magad, és légy egy magabiztosabb. Ha sokan figyelnek rád, akkor ne azon gondolkodj, mi a rossz benned, hanem, hogy milyen jó vagy, hogy ilyen sokan rád figyelnek.

1. Időnként kelj fel és mozogj egy kicsit. Nem kell nagy dologra gondolni, az is elég, ha elmész sétálni időnként.

2. Keress egy társaságot, ahova heti egy-kétszer jársz. Ez lehet bármi, például tánc, vagy valamilyen tanfolyam. Az a lényeg, hogy a szokásostól eltérő dolog legyen, amit szívesen csinálsz, és felráz a mindennapokból.

3. Válassz magadnak valamilyen célt, amit reálisan el is érhetsz. Nem kell, hogy nagy dolog legyen, de szerezz akaraterőt, és vidd véghez.

Én is ilyen helyzetben voltam, most meg nem járok suliba sem, mert végeztem és idén nem mentem egyetemre, így szörnyen magányos vagyok, tényleg senkim sincs, akivel kijárhatnék. Gyakran internetezek és az az elvem, hogy hiába keresek lelki társakat szórakozó helyeken, interneten nagyobb esélyem van rá:D Mellettük jobban megnyílok, és szerintem bárki. A voltsulimban megszoktam, hogy ott valamilyenmódon senki, de SENKI nem volt, nem láttam akivel barátkoztam volna, talán azok is az iskolapadban gubbasztottak, hozzám hasonlóan. Valamikor én is címkéztem magam, hogy szociófób vagyok és zárkózott, de belátom önbizalommal jobban érzem magam emberek között. Mi a véleményed a hobbidról és egyéb dolgaidról? Ezekről is lehet beszélni, olyanokkal akiknek szintén ez az érdeklődési körük ha nem viszonyulsz hozzá olyan utálatosan, hanem természetesnek tekinted. Pl. gyakran azért nem beszélek, mert nem tartom érdekesnek az érdeklődési köröm és az életem, úgy érzem mások szemében uncsi, ami meg egy kicsit érdekesebb az nekem jelentéktelen, ilyen vagyok. Fogadd is el, AZ VAN neked, amiért teszel valamit, ennél többet sose akarj. Szerintem ilyen hozzáállással tényleg rossz lehet egy ember. Nem csak magukat hanem másokat is képesek kritizálni. Vannak nyugodt lelkiismeretű emberek akik megértenének de talán őket is ócsárlod, nem tudsz felszabadulni mellettük, nem?

Sok tökéletlen boldog, szép ember van, és ez is inspirál. Aki a barátod az nem méreget téged és nem kritizál, csak meg akar ismerni.

Keresd magadban a jót, amit könnyedén csinálsz, ebből építs célt magadnak. Ne mond azt, hogy nincs, mert biztos van valami, csak azt tudni kell értékelni, és akkor kilehet hozni belőle valamit, erre van egy jó mondás: "tölgyfa alszik a makkban."