Ti nem látjátok úgy, hogy a pártalálás szinte teljesen szerencse dolga, nem igazán függ az embertől?

"Szerintem meg a külső szzámít igazán. Én alacsony, vékony, csúnya srácként a lányok szemében egy senki vagyok, igaz csendes, félénk is vagyok, de pont azért, mert tisztában vagyok a külső adottságaimmal, így kerülöm is a szép lányokat. "

A külső másodlagos. Én nem vagyok alacsony(bár túl magas se), nézek ki valahogy. Félénknek nem mondanám magam mert merek beszélni lányokkal, eljárok szórakozni, mégsincs barátnőm.

Szerencse kérdése is meg ismeretség kell. a nagy számok törvénye alapján, minél több mindenkit ismersz, annál nagyobb az esélyed. Kicsi az esélye hogy 20 lányból 1 a barátnőd legyen, annak viszont nagy hogy 200ból 1 a barátnőd legyen.

Igen, ebbe én is belefutottam az előző kapcsolatomban. Jó pasi volt, jó dumája volt, vicces volt, lehengerlő volt. Ez pont elég volt arra, hogy belezúgjak és járni kezdjünk. Aztán megjelentek a különbségek, problémák. Sebaj, költözzünk össze, úgy tuti jobb lesz. Igen, egy darabig jobb is volt. Aztán egyre inkább megjelentek a különbségek. De ha már ennyi időt és energiát fektettünk ebbe a kapcsolatba, dolgozzunk rajta.

Summa summárum, a legszebb 5 évemet egy olyan pasi mellett töltöttem, akivel nem is kellett volna összejönnünk. Csak mert mindig adtam neki egy esélyt.

Ezért gondolom azt, hogy céltudatosabban kell keresni, és amint kiderül, hogy tuti nem ő lesz az igazi, lelépni. Mert amíg esélyt adsz egy eleve halálra ítélt kapcsolatnak, talán pont elszalasztod azt, akivel boldogok lehetnétek.

Hát kell hozzá szerencse is az biztos.

nem kell a melléduma senkinek sem könnyű manapság párt találnia. beleértve az úgymond "szép és csúnyább" embereknek sem.