Ti nem látjátok úgy, hogy a pártalálás szinte teljesen szerencse dolga, nem igazán függ az embertől?

Mihez nem kell az életben szerencse? A szerencse az élet képletben, egy nagy prioritással bíró változó, csak sokan nem számolnak vele.

Az is szerencse, hogy pont jó helyen legyél, hogy észre vedd, hogy jó hangulatban legyen, hogy jó formában vedd észre, stb. Jól látod, nagyon is függ a szerencsétől.

Szerintem meg a külső szzámít igazán. Én alacsony, vékony, csúnya srácként a lányok szemében egy senki vagyok, igaz csendes, félénk is vagyok, de pont azért, mert tisztában vagyok a külső adottságaimmal, így kerülöm is a szép lányokat. Engem neten szoktak megtalálni, hogy hú de helyes srác vagyok és mondjam meg hány éves vagyok, hol élek stb., de ez is ritka és azok a lányok nem is jönnek be nekem na meg távol is élnek többnyire. A környeztemeben egy lánynak sem kellek, csak szemezni szoktam néha velem, de ez meg semmit sem jelent, simán csinálhatja azért is, mert ilyen ronda srácot még életében nem látott.

Amúgy az a vicc, hogy haveri körömben vannak tőlem sokkal magasabb, jobbképű arcok is és még nekik sem nagyon megy a csajozás, őket is lekoptatják a lányok, pedig ők személyesen is szoktak próbálkozni, én már belefáradtam az egészbe, úgysem kellek a külsőm miatt egy lánynak sem alapon.

Szóval szerintem a mai lányok igényeik nagyon magasak és abból nem engednek, de tényl, hogy szerencse is kell, mert ha a lányok nem futnak össze a tökéletes testű és jóképű szappanoper hősükkel, akkor inkább maradnak egyedül, esélyt sem adva a csúnyább, de jó fiúknak.

13:16 és 13:19

Te szerencsétlen! Én nem nézem le a véleményed, tiszteletben tartom, de kérlek a személyeskedést hanyagold!

Az én véleményem a szerencséről:

A szerencse egy olyan fogalom, amelyet azok emlegetnek, akiknek nincsenek sikereik és nincsen hitük. Szerencse nincs. Siker van, és eredmény, ehhez pedig küzdés kell és céltudatosság. Kellő erővel, értelemmel bárki elérheti a 'szerencsét' - vagyis azt, amit szerencsének neveznek azok, akik nem tesznek semmit a jövőjükért, a boldogulásukért. Csak ők hiszik, hogy a jobb sorsúakat szerencse vezérli. A szerencse csak egy kitalált fogalom. Aki szerencsésnek nevezi a sikeres embert, az magát írja le: elárulja, hogy nemcsak irigy, hanem sikertelen is. A szerencse fogalma csupán azok között lebeg, akik szeretnek tétlenül állni és várni a jobb időkre.

Nem így látom. Az a baj, hogy manapság az a divat, hogy az ember várja a hirtelen lecsapó, mindent elsöprő szerelmet. Aztán csodálkozik, ha nem jön, illetve hogy amikor mégis jön, utólag kiderül, hogy nem is passzol össze a másikkal.

Az igazán fontos szempontokat meg szinte senki nem veszi figyelembe. Például amit írtál, kérdező, tipikus (bocs). Jól nézel ki, van humorod, lehet veled beszélgetni. Ez tök jó, csakhogy ebből a jó kinézet ugye szubjektív, a másik kettő meg egy sima barátságnál is alap. Szóval odáig eljutottunk, hogy valószínűleg el tudok veled beszélgetni, de a lényeg pont ezután jön.

Sokkal fontosabb szempontok vannak, amik valóban számítanak. Például hogy milyen értékrendet vallotok. Mik a céljaitok. Milyen társadalmi osztályból származtok. Ezek ugyanis hosszútávon befolyásolják a kapcsolatot.

Saját példát tudok mondani, volt olyan udvarlóm, aki egyszerű családból származó egyszerű srác volt. Kedves volt és humoros, jól nézett ki, elmentünk néhányszor bulizni, jól szórakoztunk. De amikor elkezdtünk beszélgetni, néhány percen belül kiderült, hogy az értékrendünk és a céljaink még nagy vonalakban sem illeszkednek. Innentől nem is erőltettem a dolgot, jóban maradtunk, de tudtam hogy nem ő lesz a párom.

Volt olyan udvarlóm is, aki kegyetlenül gazdag volt. Vele is már az elején látszott, hogy nem fog menni a dolog: frusztrált, hogy folyton olyan helyekre mentünk, ahol fel sem ajánlhattam, hogy én fizetek, mert a havi jövedelmem ráment volna. Vele se sokáig randiztunk. Mert hiába értettük jól meg egymást, ez a két életpálya sem illeszkedett, csak itt az anyagiak miatt.

A mostani párom tudatosan választottam. Tudtam, hogy mit tartok fontosnak. Legyen nagyon okos. Gondolkozzon logikusan. Legyen karriercélja, de akarjon családot is. Hasonló családból származzon, mint én. Hasonló érdeklődésünk legyen. Ilyesmik.

Mindenkitől megkaptam a savat, hogy ez nem így működik, a pártaláláshoz, a szerelemhez szikra kell. Meg lángoló érzelmek.

Ehhez képest amit én látok: a lángoló érzelmekkel indult kapcsolatok kihűlnek, kiüresednek. A miénk viszont egyre erősödik. Ő is tudja, én is tudom, hogy összeillünk, hogy jó párt alkotunk. Ez sugárzik is rólunk kifelé, többször volt olyan, hogy konkrétan idegen emberek szóltak hozzánk pusztán azért, hogy megmondják: nagyon jó páros vagyunk. A saját húgom azt mondta, külső szemlélőként senkivel nem tűnt ennyire kiegyensúlyozottnak a kapcsolatom. Ő ebből azt is leszűrte, hogy nem vagyunk szerelmesek, ami igaz. Viszont érezhetően alakul. És ha csak egy év múlva szeretünk egymásba, de utána akár életünk végéig, azt sokkal többre tudom értékelni, mint belezúgni valakibe egy pillanat alatt, aztán két hónap múlva összetört szívvel sírni egy barátnőm vállán.

Lehet, hogy pont az a baj, hogy nincsenek magas elvárásaid. Próbáld meg meghatározni, hogy mi a fontos számodra, és mi az, ami kevésbé fontos. Én például letettem arról, hogy jó pasi legyen, akivel együtt vagyok. De egyre jobban tetszik :) Lehet, hogy nálad is vannak olyan kritériumok, amiktől meg kellene szabadulnod, és helyette valóban fontosakat figyelembe venni. Ami valóban egy tartós kapcsolat alapja.

Így már nem is szerencsejáték a párkeresés :)

Tökéletesen egyetértek azzal az elmélettel, miszerint abszolút a vak szerencse dolga.

Ha működnének az ilyen klisé elméletek,hogy csak a pénzes és izmos és humorista és Lamborghinis és karrierista pasasok kellenek minden nőnek, akkor nem látnék nap mint nap annyi selejtes párt,hogy szinte ordít a gusztustalanságtól. De pedig van, rengeteg szép nőnek van gyér pasija, és rengeteg jó fickónak van nulla közeli nője, és működött nekik, bejött, és sikerült nekik boldogságra lelni.

Tény,hogy az előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezőknek százalékarányban és statisztikailag több esélyei vannak, de nem főszabály, és túl sok a kivétel.

Egyszerüen nem mindenki szintmérős, és különbözőek az igényszintek is.

Eleve attól is függ,hogy ki milyen pénzügyi helyzetben van, mennyire pénzéhes disznó/nem az ehhez képest

Mennyire ad a dizáynra

MEnnyire fontosak neki a belső értékek, vagy csak főleg a nemiségre/külsőségekre izgul ,és szinte mindent az visz el nála pálmában. Ilyen dolgok ezek.

Különböző elvárású, és igényszintűek az emberek. NEm mindenkinél élnek az előítéletes klisék.

A lényeg, hogy abszolút a vak szerencse kérdése, az, hogy pont akkor vagy jó helyen jó időben, amikor egy olyan számodra tetsző, megfelelő partnert találsz, aki éppen nem foglalt, nem szerelmes másba, és ami te vagy ,az szintben neki elegendő is volna, még hosszútávon is. Azért kell egy pár feltétel tökéletes egybeesése! Különben baszhatod az egészet, ha ezek közül a felsorolt feltételek közül egy is hiányzik. Hiába felelsz meg, ha mást szeret, hiába volnál jó egy olyan nőnek, aki az életedben nem kerül a közegedbe, hiába van olyan nő a közegedbe, akinek meg te nem felelsz meg hiába tetszik! SZerencse kö keményen. Ennyi.

Ahhoz meg hogy meg tudd tartani, szintén szerencse kell, hogy ne egy könnyűvérű disznó lányt fogj ki, aki ha nem kap elég farkat, akkor rögtön félrelép, és szerencse kell,hogy ne jöjjön sok hódító ellened!

De,véleményem szerint ez pontosan így van ahogyan leírtad.Mert míg az életben még nem találkoztam személy szerint egy igazán normális,értelmes lánnyal sem,tudom hogy a világban van belőle azért jópár.Sokszor én sem tudom eldönteni a mai világban,hogy azért néz némelyik mert van valami kivetnivalójuk rajtam,vagy csak szimplán érdekelném őket valamennyire.Mondhatni némelyik kiismerhetetlen.

21/F