Mit rontok mindig el? Unalmas lennek vagy csak a pasik nem normálisak?

Először is azzal kezdem, hogy egy 17 éves lány vagyok, meg nem volt kapcsolatom. Egy evvel ezelőtt kezdtem el kavarni egy 16 éves sráccal, jól elvoltunk, hamar bele is szerettem, az első csókomat is tőle kaptam, de aztán...amikor következő alkalommal találkoztunk, le se sz.rt, köszönt, mosolygott, de inkább a haverjaival lógott, engem meg levegőnek nézett. Így otthagytam, jól széttörte a szívemet. Pedig nem volt budos a szám, jól is csókolok, de...így alakult :( Később egy másik srácnál próbálkoztam, aki kicsit normálisabb, értelmesebb volt az előzőnél, de ő is egyik napról a másikra otthagyott. Nem jártam vele, csak reménykedtem, hogy összejövünk, mert nagyon helyes volt, de...semmi:( Mar az összes barátnőmnek volt pasija, csak én lógok így ki a sorból, én szerencsétlen. Neten meg nem szeretek ismerkedni magyar srácokkal, mert Angliában élek és nagyon zavarna az a pár ezer kilométer.

Nem tudom, mi a gond velem. Pedig ápolt vagy, nem budos a szám, sminkelek, ízlésesen öltözködök (nem úgy, mint a ribancok!), meg is szoktak dicsérni érte, értelmes, érdeklődő vagyok, beszédes, csak egy kicsit visszahúzódó, de ez a tulajdonság kezd lassan eltűnni bennem. Irtózok az ilyen kérdésektől, hogy: "Volt mar barátod? Nem? Miért?" . Úgy unom mar azt felelni, hogy "Csak!"

Mit rontok el?

Kulturált válaszokat kerek, ha egy mód van rá. PARASZTOK ÉS ANALFABÉTÁK VÁLASZÁRA NEM VAGYOK KÍVÁNCSI!