Csak én érzem azt h egyszerűen teher az ismerkedés?

Jaja, nekem is full így van ez. Egyszerüen semmi motivációm rá,hogy akárkit is leszólítsak. A régi haverok is mind le lettek koptatva, egy idő után nem kerestem a társaságukat. Be kell valljam, nem is hiányoznak. Aztán teltek az évek, már csak sportlétasítményben vagyok társaságban, emberek közt, de ott sem emberekkel! Azokat is csak annyiba nézem, mint a radiátort. nem értdekelnek. Még köszönni sem szokás nagyon. Se én, se mások másnak. Tiszta full közöny szinte mindenütt mindenki. Ismétlem nem csak irányomba. Vannak kivételek, aki dicsér, annak utána szoktam köszönni, mert az a jó ember. A többi meg nem érdekel. Nálam ez a szűrő. Ha valaki nyit felém, akkor elfogadom, bár akkor sem beszélek annyira sokat vele. De én abszolút semmit nem teszek azért,hogy legyenek társaim, vagy nőm. Nincs kedvem hozzá.

Miért ? Mert érzem, tudom,hogy kattant vagyok, hogy akármiről is társalgok, egy idő után nem tudom már tartani a képmutatást, és előtörnek az önző, gonosz, társadalomellenes gondolatok, amik aztán összeveszéshez, állásponteltéréshez, és haraghoz vezetnek! Erre meg nincs szükségem. Ha meg nem tudok őszinte lenni, akkor minek pofázzak akárkvel is. Ha nem tudok őszintén véleményt nyilvánítani akármiről, akkor az nem barát! nem barátnő! Az csak senki számomra. Egy párkapcsolatban pl. nem lehet egy életen át hazudni egy nőnek, hogy pl akarok gyerket mikor kurrvra nem. Satöbbi. Ilyenek...

Ott a baj,hogy ha nem vagy átlag gondolkodású, akkor kiközösítenek, vagy röhögnek, vagy gyűlölnek. Réges régen volt ebben részem bőven. Egy igazi feketebárány voltam, egy fehér holló a többi balfácán közt. De aztán megoldódtak a konfliktusok, és békésen váltunk el. Azóta nem keresem a társaságot,mert nem kell hogy a mult ismételje önmagát. Fórumon pl. sokkal jobb, meg interneten kiirni magamból amit akarok, mert itt francokat sem számít, itt vállalhatod önmagad! Itt senki nem tudja ,hogy ki vagy valójában! Ezért jó. itt nincs képmutatás, mindt a tényleges face to face emberi viszonyokban. Ez talán a kulcsszó!

KÉPMUTATÁS. Ez az mi nem kell, amibe talán belefáradnak egy idő után az emberek, mert érzik ,tudják sokan,hogy kilóg/hatnak/ a sorból, nem akarnak beállni a sorba a többi klónbírka közé, és akkor kaszton kívülivé válnak. De a képmutatásba már bele vannak fáradva.

Inkább élnek remeteségben a saját véleményükkel bezárva, mint a sok baromnak a marhaságait benyelni!

"A harcos nem attól harcos, hogy feladja amit szeret... hanem hogy szereti, amit csinál" megtalálja a szeretetet, az örömöt abban, amit éppen csinál

Nem muszáj olyan nagyon odafigyelni arra hogy mit mondasz. Elmondod amit akarsz oszt kész. Nem kell megfelelned nekik. Nem célod hogy mindenkivel jóba legyél. Aki tetszik neked és elnyeri a tiszteletedet, elég azzal jó viszonyt kialakítani. Aki nem fekszik neked azt hagyjad. Nekik kell megfelelniük neked és nem fordítva. Ez olyan mintha egy nőnek egy randin azt mondanád: Nem akarok a szexről beszélni - de miért - csak akkor beszélek róla ha tudom hogy kapok is. Nem biztos még, hogy le akarok feküdni veled. Először hadd ismerjelek meg." Hidd el a csaj ezen úgy meg fog lepődni mert még soha nem hallott ilyet. Ő akarja majd elnyerni a te tetszésedet. Szóval ezt a mentalitást sajátítsd el, hogy mindennek csak neked kell megfelelnie. Én is úgy vagyok vele, hogy ha valaki nem tud nekem semmit se nyújtani, csak elszívja az energiámat, arra nem fordítok olyan nagy figyelmet, mint mondjuk egy olyan srácra, aki elnyerte a tiszteletemet mert sikeres, vagy csak jól szórakozunk együtt.

"A kalandot keresd, ne a végcélt!"

Hisz nem az a lényeg hogy új ismertségekre tegyél szert. Nem vagy te is drogdíler, akinek az ismertségei létfontosságúak. Élvezz ki minél több időt az életedből. Persze nem mindig lehetséges mert vannak szar pillanatok, de sokszor csak a hozzáállásodon múlik hogy élvezel e valamit vagy sem. Pl ha szexelsz és azon filózol hogy de jó lenne egy másik csaj mert ez nem jó, akkor nyilván szar lesz az egész, de ha olyan pozitív gondolatokra gondolsz, amitől jobb kedvvel csinálod majd a dolgot, akkor nyilván élvezetesebb. Ugyanígy ha emberekkel beszélsz. Nem muszájból csinálod hanem szórakozásból. Te ezt élvezed, hogy beszélgetsz másokkal és mint mondtam semmi megfelelési kényszer nélkül beszélsz hozzájuk. Ha végképp szar a társaság akkor gyorsan lemattulsz vagy lekoccolsz. Soha nem kell olyat csinálnod amit nem élvezel. Najó a munka meg a kölykök kivételek de ha szórakozni indultál el otthonról akkor ne stresszelni menj.

Nem értelek. Pont az ismerkedés az izgi.. Pl felszedsz egy csajt, együtt vagytok 1-2 hónapot addig minden oké. Első szex, stb, van izgalom. Kis idő múlva előjönnek a rigoják, ha megjön hisztizik, ismered minden gondolatát, elkezdtek vitatkozni. Mi a jó benne? Ismerkedni kell ilyennel-olyannal, stb stb.

Amíg meghódítod mind kihívás. Utána mikor a pólóidban meg pizsamában mászkál.... Ha meztelenül vagy egy franciabugyiban akkor megértem hogy maradhat... De így.

IZGALOM! ÚJDONSÁG

(ez olyan mint a karácsony. Kapsz valamit ami be van csomagolva. Neked kell kihámozzad majd megismerni... Ez tök jó)

Néhányan mit bele nem képzelnek. Harcos meg a tököm tudja.

Ebben a világban, ahol van facebook, nagyvárosokban él az ember, akár nagycsaládban, furcsa érzés keríti hatalmába egy kor felett.

Nem kell besz*rni. Ez az önállóságra való igényedet jelenti. Hogy magad legyél, egyedül, rendezd a gondolataidat. Kezdesz felnőni. Nem tudom régen mennyire élték meg ezt vagy elfogadták természetesnek, de ma, ebben a zsufolt világban bizony iylesztően furcsa érzés. Pedig az élet velejárója.

Szóval kérdező, csatold le a pelenkát.

Nagy igazság van az előző hozzászólásban, de azért teljesen nem is értek egyet.

Alapvető probléma a magyarokkal hogy változtatás helyett inkább csak panaszkodunk és szenvedünk. De nem annyira szenvedünk mint amennyire indokolt, hanem sokkal jobban. Minden megy tönkre, nincs pénz, a politikusok is ellenünk dolgoznak. De miért rá szavazunk? Ha egyre kevesebb pénzt viszünk haza akkor minek veszünk hitelra x6os BMW-t?? Tudom, mindenkinek nincs az, de ki lehet állni az Oktogonhoz reggel és csak nézni kell hogy milyen autók mennek....

Én úgy gondolom, hogy aki életrevaló az megy és csinálja, a többi meg panaszkodhat ha saját maga sem tesz semmit.

Nálam pl. ott van a kutya elásva, hogy szinte fóbia szinten rettegek egy bizonyos ismerkedés közben esetlegesen fellépő szituációtol. Erről van szó: A két ismerkedni vágyó személy közt a légkőr az istenér nem akar felöldódni, a két fél csak feszeng, nem jön a jó hangulat, a pofád ég, megreked a kommunikáció, kínos hallgatás van, és mindkét fél csak bámul a másikra várva a továbblépés reményét. AZtán nem tudod,hogy mi legyen. Totál elveszted a kontrollt, és belül egy hang azt ordítja a fejedben, hogy húzni kéne innet a fenébe,mert ez már nagyon gáz.

Szóval egyszerűen az ilyen szituáció gondolatától is borsózzik a hátam. A nő meg csak elvárja,hogy majd a férfi megoldja a helyzetet. Feltéve ha van olyan jó rögtönző, helyzetmegoldó. De ha hiszed, tudod , érzed, hogy te nem tartozol ebbe bele, akkor teher az ismerkedés de naggggyon.