Szerintetek az összes szép lány tudatában van annak, hogy ő mennyire szép és ezért egy sincs közöttük, aki ne koptatna le vagy lenne érdektelen egy átlagos srác felé, aki ráír facebook-on?

nos, tulajdonképpen azt ki szereti, ha zaklatják a neten, a közösségi oldalnak nem ez a fú funkciója, attól h sokan ismerkedésre használják

nekem nincs is fent képem, így csak az ér el, aki ismer is

Szasz.

Szerintem ez hülyeség. Mármint, persze, hogy bunkók. Ezek beképzelt pic-ák! De komolyan. Mit tartasz szépnek bennük? Vasalt hajú? Rózsaszín színű szájú? Aki a kezét úgy tartja, mint egy csirke (bocs, de valahogy mindig a csirkeszárny jut eszembe :D). Mert ha igen, akkor próbálkozz be mindegyiknél. Külsőre ugyanolyanok, az egyiknél biztos lesz esélyed.

Akik nem ilyenek, azok nme utasítanak el. De egy ismeretlennel (csak úgy utcán, vagy itt gyk-n) nem fognak leállni beszélgetni. Nem azért mert bunkók, csak félnek.

5-ös

Ha sem az utcán se a neten nem állnak le egy ismeretlennel akkor mégis, hogyan érhetünk el náluk bármit is? SEHOGY.

Zsákutca...

8-as abszolút osztom =D

"A szép lányok miért akarnak helyes pasit? Miért nem állnak le olyannal, mint én (átlagos/csúnya)? Nem hiszem el, én nem akarok átlagos/csúnya nőt...!"

Ooookéé =D

Nézd, lehet hogy öntelten fog hangzani, de én igenis tudatában vagyok annak, hogy a "gyönyörű" lányok kategóriáját szaporítom - persze a lényeg nem ez, de a kérdésed miatt elmondom. Egyébként, én sem ezzel az életérzéssel születtem, sőt voltam fogszabályzós gebe tinilány is, de egész nap emberek között dolgozom és bizony napi szinten kapom a bókokat, ajánlatokat, dicsérő szavakat, tehát minden álszerénykedés nélkül én elfogadom, hogy szép lánynak tartanak. Nem rossz dolog ez.. ;)

És igen, én azonnal lekoptatom azokat a srácokat, akik rám írnak facebookon, még a helyesebbeket is. Nem lekezelően és bunkón, általában mindig ugyanazzal a szöveggel: "Köszönöm a szavaid, egy férfitól mindig jól esik a bók, de interneten keresztül nem ismerkedek. :)"

Egyszerűen bennem nem kelt érdeklődést az, ha valaki rám ír. Basszus, élő ember vagyok, én élőben szeretek ismerkedni és nem úgy, hogy az egész folyamatnak amolyan erőltetett szaga van. Mert ugye, ha valaki ír, annak két módja lehet tovább:

1. Beszélgessünk face-n kicsit : erre mondtam, hogy én az élő, igazi és eleven lényre vagyok kíváncsi, a fiú egészére és nem csak napi hatszáz sorára.

2. Találkozzunk : idegenekkel alapból nem találkozom ilyen célból, mert nem vagyok ugyan paranoiás, de azért mégis... ráadásul, ha valaki ír, és netalán mégis találkoznánk, akkor annak meglenne a fentebb említett "erőltetett" érzése, hogy most lényegében mi csak azért futottunk össze, mert ő akar tőlem valamit, tehát lehetőleg oly módon ismerkedjünk már, hogy később összejöjjünk. Ez nyomás, megfelelési kényszert szül és kényelmetlen.

Ilyen vagyok, nekem idő kell az érzelmek kialakulásához, és ez nem megy úgy, hogy közben a másik oldalról ott a nyílt célzás és türelmetlenség. Csak olyannal jöttem össze eddig, akit valamilyen úton megismertem és akibe szépen beleszerettem, minden előzetes egyeztetés nélkül. Akárcsak a mostani páromat, akit a munkahelyemen ismertem meg és akivel néhány hónap után lettünk egy pár (és ott volt az izgalom, hogy elbűvöljem, hogy kellek-e neki, a pillangók a gyomorban, mikor titokban lestem őt - nemcsak férfiakban van meg a vadászösztön).

Egyébként nekem semmi bajom azzal, ha valaki így ismerkedik, de szerintem ha már csajozni akarsz, legalább tegyél meg annyit, hogy élőben teszed. Elhiszem, hogy virtuális világot élünk, de ha lusta vagy tenni egy nőért, akkor abból is érd be egy virtuálissal - lehet, hogy a 16-17 évesek még azon a bunkó, alpári tinilányok szintjén vannak, de az érettebb nők igenis igénylik az udvarlást. Élőben.

Nos, ennyi. Amit viszont hozzáfűznék, az örök kérdést: ha neked nem kellenek az átlagos lányok, te átlagos/csúnya fiúként miért kellenél nekik? Ugyanazt csinálod, amit másokban elítélsz: külső alapján ítélsz. Nemdebár? ;)