Miért nem hívott randira? Van egy pasi a munkahelyemen, aki az orrom alá dörgölte, hogy nekem ő biztos nem jön be. Dehát el sem hívott randira!

Amúgy tényleg nem jön be, de nem is biztattam soha semmivel, tehát nem mosolyogtam rá csábosan, meg ilyesmik. Tehát már ebből levehette volna, hogy nem tetszik nekem.

Néha beszélgettünk pár mondatot, de ennyi.

Jó, lehet, hogy spórolni akar, de ha egy társasággal történő bulira nemet mondok, azonban ő mindenképp szeretné jelezni felém az érdeklődését, akkor ne legyen már annyira spúr elhívni valahova csak engem.

Az más kérdés, hogy el sem mentem volna, mert tényleg nem jön be a csávó. Tehát nem verte volna költségekbe magát. Amúgy is mindig felajánlom, hogy kifizetem a részem, persze ő ezt nem tudhatta.

Ha pedig így döntött, tehát nem próbált meg csak engem elhívni, akkor utólag ne vágja a fejemhez, hogy biztos nem jön be nekem. Hiszen nem jelezte egyértelműen a szándékát.

Az a bajom, hogy nekem ne vágja sértődötten a fejemhez, hogy nem tetszik nekem. Jó, hogy számon nem kéri már rajtam! Mert kb. úgy hangzott, mint akiben lelkiismeret-furdalást akar kelteni. Mit tehetek én róla, hogy nem jön be? Mindenkinek más az ízlése.

Ha pedig így van, hogy előre sejtette, hogy nem jön be nekem, tehát ezért nem hívott el randira, csak társasággal mentünk volna, akkor utólag minek említi meg ezt a tetszés-dolgot, mit vágja a fejemhez??

Akkor előre tudta úgyis, hogy max. barátságra számíthat.

Mellesleg sokkal jobban meg lehet úgy ismerni a másikat, ha csak ketten vannak, csak kettesben beszélgetnek. Míg egy bulin szintén lehet csak pár percet lennénk egymás mellett, ott nemcsak vele beszélgetnék.

Tehát pont, hogy nem lett volna felesleges, srácok, ha bárkit is randira hívtok, mert akkor sokkal több mindent megtudtok róla, mint egy sokfős buliban.