Hazugság azt mondani, hogy szeretem?

Annyi idősen ismertem meg a barátomat, mint amennyi most te vagy. Nekem kicsit több, mint 3 hónapba tellett, kicsit később mint a páromnak, mire a ténylegesen rózsaszínfelhősen és fülig beleszerettem. 5 éve van ez így.

Semmiképp se aggódj miatta, mert akkor tuti nem fog kialakulni semmi. Érezd jól magad, és ne számold a hónapokat!

Az #1-esre ne hallgass! Arrogáns (ez a fő probléma), és hazug (ez lehet, hogy nem szándákos), és feltételezem, hogy elég sekélyes ember lehet (persze tévedhetek...).

Én már átéltem azt a bizsergést, azt a bizonyos pluszt, amiről írsz, és nagyon is valóságos volt!

Szerintem még kialakulhat a szerelem, bár meg kell mondjam, hogy sokkal ritkább az olyan, hogy fokozatosan alakul ki, a szikrát legtöbbször lehet érezni már a legelején is, ha tényleg igazi, nagy szerelemről van szó. De majd idővel úgyis kialakul, hogy nálad hogy lesz! :)

A jó romantikus könyvek/filmek (szóval nem ilyen tvájlájt féle sz*rságok) igenis lehetnek valóságosak, hiszen azokat is ihlette valami. Egy művészlelkű embert pedig a szerelem nagyon is meg tud ihletni. A művészet lényege pedig az egyedi, elvont, de mégis tökéletes kifejezésmód, így ha valaki azt fikciónak tartja, akkor egyszerűen nincs azon az érzelmi színvonalon, hogy megértse, vagy pedig nem tud ráhangolódni az adott művészre, így nem érti (az előbbi a gyakoribb sajnos). De az az egy biztos, hogy gusztustalanul arrogáns dolog fikciónak nevezni az ilyesmit, és ordít az abból adódó keserűség, hogy az illető nem élt át olyasmit, nem érti meg, és ezért úgy akar védekezni, hogy kijelenti, hogy nem is létezik az adott dolog.:)