Nektek sikerült elfogadni a helyeteket a "hierarchiában"?

Én nem vagyok egy topmodell típus, tehát nem lehetnék a tetején, mégis mindig azt magyaráztam magamnak, hogy igenis ott vagyok, mert attól én még szép vagyok és értelmes vagyok, vannak céljaim, és olyan dolgokhoz is értek, amihez más nem, képes vagyok előre gondolkodni és észből cselekedni.

Láss csodát, olyan párom van, aki a legtetején van, mások szerint is :)

És sosem volt ennél alacsonyabb szintű egyetlen párom sem.

Alapból ez a szintezés és hierarchia hülyeség és ha létezne is, az akkor sem a külsőre vonatkozna elsősorban. Hamarabb jössz össze egy előnytelen külsejű emberrel, mint egy butával, akivel egy értelmes mondatot nem tudsz váltani. Ki menne feleségül egy ilyenhez?? Mert értelmes ember biztosan nem.

Nálunk az osztályba mind a fiúknál, mind a lányoknál 3 szint van:

L:"menő", fbhobbit, szűzk+rva, bunkó tinilotyó

L: normális, kedves, segítőkész, non egoista lányok, akik nem viselkednek és öltözködnek úgy, mint egy ribi

L: visszahúzódóak és csendesek

F: bunkó díszbúzák, ratyi cuccokban, 40 kg-s pálcikák és csak úgy feszítenek a fészbukon

F: normálisak, szeretnek hülyéskedni, de el lehet velük beszélgetni és adnak magukra külsőleg és belsőleg egyaránt (nem vasalt haj, meg pink gatya)

F: "célpontok", a köcsögök kifogják őket, terrorizálják az egész életüket a tinilotyók és bunkó díszbúzák, bezárkóznak, el stréberülnek

Én a 2-es, fiú csoportba tartozom és a 2-es lánycsoportal "barátkozok".

Hogy miért van tele vele azt marha egyszerűen meg lehet magyarázni.

Mert gyávák kezdeményezni és kerestek egy kifogást.

A problémák forrását mindig úgy választja meg az ember, hogy ne tehessen róla, magán kívüliként helyezi el. Ez nem csak a párkapcsolattal van így, hanem mindennel, házimunka, vizsga, akármi. "Nem az én hibám volt, nem volt szerencsém, szemét volt a tanár, stb."

Szóval baromság ez az egész, és felnőtt embereknek illene kinőni ebből, nem sírni, hogy nem kellenek a nőknek/férfiaknak.

Ilyen hozzáállással nem is fognak.

Azért valamit elmondanék. nagyon sok embernek ma úgy alakult ki a kapcsolata, hogy egy közös ismerős bemutatta őket egymásnak. vagy együtt tevékenykedtek valahol, találkoztak egy eseményen.

De volt kapcsolódási pont és nem azon kellett agyalniuk, hogy egy teljesen ismeretlen lányt hogyan szólítsanak meg úgy, hogy aztán érdekeljék is őt.

Ezzel szemben vannak emberek, akik csak kevés ismerőssel rendelkeznek, kudarcokkal annál inkább. Egy ilyen embernek csak a spontán ismerkedés marad, de ahhoz olyan tulajdonságok kellenek, amik nekik nincsenek. Ezek után persze, hogy gödörbe kerülnek.

Ezt fontosnak tartottam elmondani.

És mi akadályoz meg egy embert abban, hogy ne tevékenykedjen semmit, és ne rendelkezzen elég ismerőssel?

Nem feltétlenül bulira kell gondolni, de lehet az embernek olyan hobbija, amit megoszt másokkal, jár az ember dolgozni, iskolába, sportolni, kávézni, akárhová.

Mindenki maga választja meg a helyét.