Mihez kezdjek ezzel a hozzaallasommal? Akarok is, nem is.

Szoval, egyszerüen csak velemenyekre lennek kivancsi.

Az a gondom, hogy mindig is nagy csaladra vagytam. Azt hittem, en kis naiv, hogy majd 20on evesen mar komoly baratom lesz, aztan csalad, gyerekek stb. Ez mindig is jobban erdekelt, mint a karrierepites.

Ennek ellenere itt vagyok 21 evesen, es meg baratom se volt. Semmi. Ennek több oka van, bonyolult dolog, valogatos is vagyok, meg nem is vagyok atlagos ilyen teren. Ez eddig meg hagyjan, sokan mondjak, hogy ne aggodjak, majd jön, akinek jönni-e kell.

Viszont, mostanaban egyre inkabb ugy erzem, hogy nem is kell nekem pasi. Kb 3 eve meg csak nem is erdekelt komolyabban senki, max ilyen "hmm, egesz helyes" dolgok, de semmi erdemleges. Közömbös vagyok, szinte mar erzeketlen. Latom a kapcsolatban elö baratnöimet, ismerösöket, hogy mennyit szenvednek a pasijukkal, egy-kettö igazi nagy barom. (Nem altalanositok, biztos annak jo fiuk is.) Örülök, hogy nincsenek ilyen gondjaim, föleg, hogy en valoszinüleg meg többet szenvednek velük.

Tovabb neheziti a dolgot, hogy hol itthon vagyok, hol külföldön, munka/suli stb ügyben. Most is megyek ki nemsokara, igy nem is latom sok ertelmet ismerkedni.

Egyszerüen nem tudom, mit csinaljak. Ne irjatok, hogy ne görcsöljek ra a dologra, mert öszinte szolva mar lassan teszek az egesz dologra. Csak nem ertem, hogy hogyan valtozhatnek, vagy hogy kellene-e. Csak mar, ha egyszer csaladot akarok, nem? ...:S

(Amugy ha ertelmes kerdes van, szivesen valaszolok, hatha volt mar valaki hasonlo helyzetben, a bunko valaszokat meg csak figyelmen kivül hagyom.)