Elfogadnátok egy ilyen férfit?

Nem. Kizárt.

Nem azért, mert sokat kell dolgozni, nem azért mert tenyeres talpas "parasztasszonynak" kell lenni, mert az anyósnak meg kell felelni...stb.

Azért mert egyértelműen látszik, hogy ez egy olyan kapcsolat, ami nem kompromisszumokon és kölcsönösségen alapul. Itt egyvalaki akarata érvényesül, a másiknak meg alá kell vetni magát. Ez egy munkahely. Ez egyvalaki élete, amihez a másiknak idomulni kell. Ezután a kérdésem: a férfi miben fog alkalmazkodni a nőhöz?

Az, hogy a nő mit szeretne, mi az érdeklődési köre az nem fontos? Csak a malac ki legyen ganajozva?

Magamból kiindulva: átlag lány vagyok, szeretnék a végzettségemnek megfelelő beosztásban dolgozni, a diplomámat nem csak nézegetni. Feltételezem, erre egy ilyen férfi oldalán nem sok esélyem lenne...

Van hobbim is és elárulom, nem a kukorica morzsolás. :)

Részemről egy ilyen kapcsolat önfeladás lenne.

Az pedig különösen nem tetszik, hogy valaki leparasztozza magát. Földműves, gazdálkodó, akármi, de ne nevezze már magát olyan néven, amihez pejoratív jelentés (is) társul.

A kérdés egyébként gyanús, olyan kitalált szaga van.

Én elfogadnám,hiszen mindenem a munka,és sajnos nem régen költöztem fel Budapestre,mert ott,ahol éltem,munka nem volt,de a tiszta,csodás levegőre,és a csendre nagyon vágyom.

Mindenki máshogyan áll hozzá a munkához,én éppenséggel imádom,a munkát,a rendet és a tisztaságot,szeretek főzni,és azt vettem észre,hogy a mostani,már az én korosztályom sem nagyon szeret dolgozni,főzni meg aztán végképp nem is tud.Furcsa ez nekem.Mezőgazdaságban viszont még nem dolgoztam,de tizenkét órákat állok a gyárban,itthon pedig én vezetem a háztartást,úgy hogy biztosan megállnám a helyem.Az állatokat is imádom,és a kinti munkát is.

Nos,ennyi dióhéjban.:)

23/N