Fel tudom újra lobbantani a lángot?

Egyetemi csoporttársammal külön találkoztam még az évkezdés előtt, amikor senki nem ismert senkit. Tök nyitott volt, kedves, együtt filmeztünk, kajáltunk, 100% ban szimpatikus voltam neki és elfogadott. Még aznap mondta is, hogy nézhetnénk máskoris filmet csak ne horrort.

Másnap meg valahogy megváltozott. Bevágott egy kicsit ilyen "hülyep.csa" szerű flegma karaktert, amiből szép lassan kihámozott egy csinált gőgös utálatot, pedig láttam a szemén, hogy szenved de végigcsinálta.

Most sikerült szerintem saját magával is elhitetnie, hogy én egy h.lye gy.kér vagyok aki rányomult, ami nem igaz. Sőt, még az estével kapcsolatban is ellentmondásos hazugságokat magyarázott nekem, hogy ő nem is akart filmet nézni csak úgy odateleportáltam az ágyába és valahogy végignéztük, meg hogy nem is akarta, hogy felmenjek, nem értem miért mondta ezt amikor ez nem igaz, mert láttam rajta.

Nekem meg egyszerűen csak hiányzik a barátsága, és azok a kedves nyitott szavak amiket aznap kaptam tőle és leadhattam neki. Barátja van de ez szerintem nem mentség a bunkóságra, még csak át sem karoltam este, nem nyomultam rá. Talán azért mert bent volt a szobatársa, de megúszta, szóval főleg nem értem miért panaszkodik.

Még a facebookon is letörölt, hozzám sem szól, nekem meg minden nap végig kell néznem, hogy ott van a csoportban mintha zombivá változott volna. Beszélni se nagyon tudok vele, próbál nem törődni velem. És én is kénytelen vagyok ezt tenni, ha nem akarom megalázni magam mint férfi, mint ember.

Azon kívül, hogy békén hagyom mit tehetek, hogy újra emberszámba vegyen? Igazából nem is értem mi történt azóta.. komolyan nem értem...