Csak én nem bírok neten ismerkedni? Pl. Társkeresőn vagy chat.hu-n, ki tudja min.

"Az érdekelt, hogy másokat mi vesz rá erre.

Akár arra, hogy kövessék a tanácsaidat és bízzanak :)))

Erről nem tudsz valamit?? :)"

Így jár az, aki bele se szagol semmibe, amit ajánlanak neki, ha nem tetszik a címe... Harmadjára mondom, hogy erre a kérdésre is ott van a válasz a linkelt írásban. :D

De mivel a jelek szerint eltökélted, hogy te azt márpedig akkor sem fogod elolvasni, ha a fene fenét eszik is, ezért tessék, idemásolom belőle neked a megfogalmazott kérdésed ("másokat mi vesz rá erre?") szempontjából releváns részt:

"1. tévhit: Társkeresőre csak olyanok mennek, akik élőben nem kellenek senkinek, ezért ez "ciki".

Talán az egyik legelterjedtebb tévhit - de attól, hogy elterjedt, még mindig tévhit. A valóság ugyanis az, hogy a társkeresőkön sincs több "nem kell senkinek"-típus, mint bárhol másutt. Ennek oka igen egyszerű: a társkereső is csak egy színtér. Magában épp úgy se nem jó, se nem rossz, mint ahogyan mondjuk egy utca vagy egy tér sem. Minden csak az emberektől függ.

Mi több, nagyon sokan keresnek társat neten például a következő okok miatt is:

- kíváncsiságból

- új lehetőségek után kutatva

(mivel a társkereső révén olyan emberekre is ráakadhatnak, akikkel élőben sohasem futnának össze)

- idő- és/vagy lehetőséghiányból

(mert pl. szoros a munkarendjük / tanrendjük, sok az otthoni kötelezettségük / egyéb elfoglaltságuk, így egyszerűen nem nyílik alkalmuk élőben ismerkedni)

- célszerűségből

(a társkeresőkön igen precízen lehet keresni, pl. olyanokat, akik bizonyos dolgok iránt érdeklődnek, bizonyos dolgokat szeretnek, stb., vagyis könnyen találhat az ember magához hasonló lelkületű társat)"

Továbbá:

"2. típushiba: Céltalan keresés.

Amint látod, a netes társkeresés kapcsán visszatérő tényező a célszerűség, és nem is véletlenül - elvégre erről szól az egész, ezen áll vagy bukik a siker (mellesleg élőben is, bár sokan ezzel sincsenek tisztában): ha egyszerűen csak egy "jó pasit/csajt" keresel magad mellé ("hogy ne legyél egyedül"), tekintet nélkül a személyiségére, gondolkodásmódjára, értelmi szintjére, érdeklődési köreire, akkor ott borítékolható a kudarc.

Ha valóban jó és tartós, hosszú távú kapcsolatot szeretnél, akkor olyan embert keress, akit szerelem nélkül is örömmel tekintenél igaz barátodnak. A legjobb kapcsolatok igaz barátságra épülnek.

Zárójel: Ebből következik egyrészt az is, hogy ha bármikor rádöbbensz, hogy beleszerettél egy már meglévő barátodba, akkor ne habozz lépni - ha ugyanis igazi a barátság, akkor semmiképp sem teheted tönkre, másrészt pedig az is, hogy alapjaiban elhibázott az a gondolkodásmód, miszerint valaki barátnak jó, de társnak nem. Ha barátnak jó, megjelenésre is tetszik, és minden egyéb tekintetben is megfelel, akkor társnak is jó. Az olyan ködös és homályos álkifogásokat, mint "nem érzem azt a pluszt", "valahogy nem tudnám elképzelni magam mellett", "nem is tudom", stb. pedig nyugodtan kukázhatod - már amennyiben tartós és megbízható társat keresel, nem pedig zűröset és rövid távút.

Figyelj oda tehát a személyiségi tényezőkre, és olyan jelöltet keress, akivel sok közös vonásotok, közös témátok, közös érdeklődési körötök, kedvtelésetek, időtöltésetek, stb. van. Nem kell teljes egyezés (ilyen nyilván nem is nagyon lehet), de azért legyen egy kényelmesen széles, vaskos és stabil alap, amire építhettek, ami közös bennetek.

Elvégre ha minden jól megy, hosszú távon a kapcsolat együttéléshez vezet, és nyilván nem olyasvalakivel szeretnél együtt élni, akinek falra mászol a zenéjétől, elhányod magad a politikai nézeteitől és akivel mellesleg az égvilágon semmiről nem tudsz beszélni és semmit nem is tudsz vele közösen csinálni.

Használd hát ki a lehetőségeket, és keress érdeklődési körre, kedvtelésre, gondolkodásmódra, stb., ezen szempontok szerint szelektáld elsősorban a kapott találatokat. Ezek a legfontosabbak."

Ami pedig a bízást illeti:

"Már csak azért is érdemes nekilátnod, mert a közhiedelemmel ellentétben nagyon is sok a hosszú távon is pozitív társkeresős sikersztori (saját tapasztalatból is mondom; én is társkeresőn találtam meg életem párját, akivel immár hosszú évek óta élünk boldog házasságban). Hallani csak azért nem hallasz róluk (vagy csak nagyon ritkán), amiért úgy általában véve sem igen hallasz jó híreket semmilyen téren, és amiért a média is leginkább csak a rosszat mondja mindig: azért, mert a rossz sokkol, arra figyel fel mindenki. A jó az jó, oké, csodás, örülünk neki, de kit érdekel...? Így aztán nem csoda, ha úgy tűnik az embernek, mintha egy szörnyű világban élne - holott egyszerűen csak nem hall a jóról. Pontosan ez a helyzet a társkeresőknél is."