Ha a sötét múltam miatt idegbeteg lettem, akkor már esélyem sincs kapcsolatra először is a szüzesség elvesztésére?

Velem is ez volt a helyzet általánosban. Ok nélkül bántottak állandóan, kék-zöld voltam...

A visszahúzódó természetem miatt valószínűleg.

Nem volt még barátnőm.

19/F

Lehetetlen? Ez baromság. Nekem is hasonló gyerekkorom volt, megfejelve skizofrén szülőkkel! És? 24 éves vagyok, én felelek az életemért, és azért is ha azt mondom lehetetlen, és úgy hagyom! Ne nyugtassátok magatokat azzal, hogy lehetetlen!! Aki így akarja gondolni, az beleegyezett, hogy ez rányomja a bélyegét az életére! Mindenki azt csinál magából amit akar, a saját életem rendbe hoztam, most egy békés, kiegyensúlyozott embert lehet bennem megismerni, aki érti a világot maga körül! Ha valaki, én úgy gondoltam, hogy lehetetlen megszabadulni a sok fájdalomtól. Ha érdekel a tanácsom, akkor a saját javatokat nézzétek mindenek előtt! Amikor mondtok, gondoltok, tesztek valamit mindig tegyétek fel a kérdést, "Ez a javamat szolgálja?"

Ha nem, akkor gondoljátok újra, miként tehetnétek úgy, hogy a javatokra legyen?

Ehhez meg kell változnia az életszemléleteteknek. Én ezt a változtatást például drogokkal próbáltam megkerülni, csakhogy ez addig tart amíg hatnak! Ebből fakad a függőség is, mióta rendben vagyok magammal és az embertársaimmal, azóta nincs szükségem semmire, hogy jól érezzem magam! És ha akarok betéphetek, vagy használhatok bármit, de nem szükséges, és ha megteszem nem vágyom rá másnap, mint egykor! Az összes szenvedélybetegségnek ez a kulcsa. Ezen felül rengeteg tapasztalatom származott abból, hogy felgöngyölítettem a sérelmeimet, és tiszteletreméltónak tartom magam! Ebből láthatónak kell lennie, hogy aki lehetetlennek tartja megoldani, azt csak szánni tudom! Nem tudja, mekkora árat fizet érte, csak hogy ne kelljen foglalkoznia azzal, ami időt, energiát kíván! Szóval sok sikert, bátorságot, kitartást kívánok mindazoknak, akik elfogadnák, és feldolgoznák a múltjukat!

4-es vagyok

Valóban el lehet felejteni (részben),-legalábbis én nem gondolok rá- évek óta alig jutott eszembe az a néhány év. Biztos más lenne a helyzet, ha találkoznék egy-két szóval- és tettlegesen "ütlegelő" volt osztálytárssal.

Azóta nem volt különösebb problémám a korosztályommal, tudtommal nincsenek ellenségeim, sőt, mostanában egyre több a velem egykorú "beszélgetőtársam" (Mert általában a felnőttekkel nagyon jól kijövök.)

4-es, úgy látom te törekednél, adok neked egy irányt!

A problémákat nem elfelejteni kell, pont ez itt a gond, hogy ezt teszed, mert ezzel nincs megoldva, ekkor "jár vissza" a múlt, ahogy a kérdező írja. Fel kell dolgozni, ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy jól nézd a dolgokat a jelenben. Mert ahogy látod a jelenben, az úgy történt a múltban is. Ha találkozom olyannal, aki régen bántott sokszor félnek, és gyakorta többször kell megismételnem, hogy elfogadom a bocsánatkérésüket. Egyszerűen bűnhődnek, és rosszul érzik magukat. Tehát ha valaki bántja a környezetét, akit bántott annak az csak egy kóstoló a másik realitásából, miközben aki bántja az embereket az állandó a történetben. Tehát a bántalmazó rossz érzéseket él át, mert bántalmazott és bántalmaz, mert rossz érzéseket él át. Nem irigylésre méltó, arra pedig végképp nem érdemes, hogy saját magunk érezzünk rosszakat miattuk, bőven elég volt az a pár alkalom akkor, de én úgy gondolom mivel már mindent értek ezért mondhatni köszönettel tartozom, hogy ezek a dolgok megtörténtek velem, mert így lettem gyémánt. Ugye, mennyivel másabb ez, mintha fájna?