Még sosem volt barátom, , de vágyom a 'szerelmesdi're. Nem komolyan, hanem olyan max. Csók. Miért? Normális ez? 14/L

Tudom, h az én korom, most leszek 14, a legkritikusabb, talán a határ a gyerekes és a 'felnőttes' dolgok között, próbálom tükrözni, h nem egy cafka vagyok, ha akartam, volna odaadhattam volna magam( persze nem szex,de simán járhattam volna több emberrel is, de hát az nem szerelem... ). Még abban s szakaszban vagyok, h agyilag már sztem megértem , de 'tett'ileg (és igen, direkt írtam, h nem testileg hanem a tetteimben érzem ezt, rögtön ha valaki hozzám nyúl vagy rám néz, lesütöm a szemem, arra gondolok nem vagyok-e büdös (xDD) , jól áll-e a hajam, nem nézek-e ki hülyén...) még nem, tehát ha egy fiú közeledik megfutamodom (mondjuk az osz.társaimat már tudom kezelni, ha pl megfogja a seggem [ami nagy bunóságás perverzség!!!!, akkor csak leordítom e fejét, de valahogy tudom kezelni] de ma pl a buszmegállóban ültem, mellém ül egy gyerek, és el kezdett szinte látványosan nézegetni, mikor felpattantam és ott hagytam szegényt, reflexből), félek, nem vagyok túl nyitott, szeretnék egy barátot...(ez követelőzőnek hangzik, de szükségem van valakire)