Ugye milyen kiábrándító, hogy az aranyos, kislányos, alacsony, karcsú, bájos arcú, szép lányok a legutálatosababbak jellemre és ők sértik meg a legtöbb srácot, aki bepróbálkozik náluk?

Szomorú, hogy nekem épp az ilyen lányok jönnek be, pedig épp két ilyen lány gázolt durvána a lelkembe csak, mert szerintünk ronda vagyok. Mindig is rondának tartottam magam, de miért kellett megalázni sok ember előtt? Miért nem elég annyi, hogy bocs, de nem vagy az esetem? Én sosem bánnék így egy lánnyal sem, mégha ne is jött be külsőre. De ezek után már nem tudok úgy nézni a lányokra, mint ártatlan virágszálakra, tartok tőlük, még inkább félek velük ismerkedni és, ha online képet kérnek rólam, már előre félek, hogy vajon nem fog-e megsérteni újra egy. A többség szerencsére lekopik, ha meglátja a képemet. Ez is jobb, mintha a képembe vágná, hogy ronda vagyok. Tudom, hogy az vagyok, de mégis fájt, amit élőben csinált velem az a külsőre ártatlannak, bájosnak tűnő alacsony, vékony lány. Egy életre elment azóta a bizalmam a női nem iránt. Mindben a rosszat látom, az ártó szándékot, így már ismerkedni sem merek velük, max csak akkor szólok egy lányhoz, ha valami fontos dolog felől érdeklődöm.