Mikor lesz végre komoly kapcsolatom?

16 vagyok, lány. Sosem volt még barátom, szűz vagyok, és még csókolózni sem csókolóztam. Az emberek szépnek tartanak, sok bókot kapok, jó az alakom is mert már jó ideje sportolok ugyanakkor egész csajosan öltözködöm, nagyon kedves vagyok mindenkivel, szeretek barátkozni, sosem vagyok bunkó, mindez mégsem elég. Nem azért írok mert viszket már alul, csak szeretnék már egy normális fiút. Az eddigi fiúk akikkel beszélgettem vagy komolytalanok voltak vagy csak a szexre mentek. Én ennél többre vágyom, azt akarom hogy törődjenek velem, hogy SZERESSENEK szerelemből. Talán néha zárkózott vagyok, de van rá okom, mert a szüleim elváltak és nem bízom meg rögtön valakiben anyukám szenvedését látván... Apám sosem volt igazi se apaként, se férfiként, nem igazán szeretett, sosem mondott semmit a fiúkról mert tulajdonképpen leszart egy az egybe (jelenleg is külföldön él és azóta se látogat meg). Egy férfi sincs most az életemben, aki úgy szeretne mint anno nagyapa, szeretethiányom van nagyon(a férfi nemet tekintve). Szeretnék már valakibe 100%-ig megbízni, akivel komoly dolgokról is el tudok beszélgetni és intelligens, sportoló mint én, megbízható és kedves, és nem ronda. Szerintem ezek nem olyan komoly elvárások. Eddig csak inkább olyan fiúkban tudtam volna megbízni, akik nem igazán vonzottak külsőre :( Nem vagyok társkereső oldalakon, nem keresem mindenhol a nagy őt, nem támadok le minden nekem tetsző srácot az utcán. Egyáltalán nem látni rajtam azt hogy annyira kéne valaki, hogy pasihiányom van, mert nem mutatom ki az érzéseim csak úgy, még a barátaimnak se mondom igazán hogy magányos vagyok, de ha egyedül vagyok néha sírok emiatt. Mi lehet a baj?