Szeretik a nők az érzelmes férfiakat? (a nem nyálas-érzelmes)

Kérdező: én nagyon "nem érzékeny" nőként is együtt tudok érezni a beteg gyerekekkel, vagy őket nevelőkkel.

Szóval, ez pozitívum. Általában az hat hideg zuhanyként egy nőre (és egy normális férfira is), ha valaki beteg gyereket látva mondjuk morbid viccekbe kezd, vagy bunkóskodik.

Pedig én nem vagyok ám érzékenykedő, elérzékenyülő típus, és a túlságosan "érzékeny" férfiak sem jönnek be.

De ezt ki kell fejtenem (már sokszor meséltem, sokaknak).

- Ha úgy érzékeny, hogy hisztis, saját magára érzékeny, sértődős, nyafogó, oda kell figyelni a "pici lelkére"- akkor nem jön be! De ilyen lehet egy "macsó" is, egy "anyuci kedvence", stb.

- Ha emberi érzései vannak, az nagyon is jó! Emellett megértő, együttérző, odaadó, stb. :)

Még jobban kifejtve: vannak a negatívan érzékeny fiúk. Akiket akaratlanul is megbántasz mindennel, akik folyton maguk alatt vannak, semmi sem jó, folyton hárítanak, nyafognak, és mindenért a "gonosz világot", vagy a "gonosz nőket" okolják. Ők simán gyengék, és önzők. Itt gyk-n is van belőlük bőven, ők azok, akik "rendes, kedves fiúként" írják le magukat: valójában valószínűleg hisztisek, piszkálódok, stb.

És vannak az elég önbizalommal, önérzettel rendelkező, önmagukkal elégedett, önmagukat szerető emberek- akik képesek másokat is szeretni, és önzetlenül tenni értük. Együttérezni, valóban kedvesnek lenni, és alkalomadtán meghatódni.

A kettő két ellentétes kategória! :) Ha utóbbiba tartozol, örülj neki. :)

Azt, hogy magadat szereted, csupán az egészséges elfogadásra, önszeretetre értettem, természetesen nyitottsággal, fejlődési készséggel. Nem önzést értettem alatta.

Mind szeretjük magunkat, csak az a különbség, hogy aki elégedetlen magával, az közben "utálja" is, talán bünteti is, vagy talán a többieket bünteti emiatt, de valójában ő is amiatt szenved, mert "szereti" önmagát, csak nem tudja, hogyan kell jól csinálni. :)

Az viszont, hogy szereted önmagad, nem hátráltatja, hanem segíti, hogy másokat is szeretni tudj. :)