Miért foglalkozom én folyton a külsőmmel?

Fiú vagyok és folyton rondának látom magam, már gyerekkorom óta ez van, a tükörbe nézve is rondának láttam magam és mivel csendes, félénk fiú voltam, nem is voltam a lányok kedvence, így még inkább azt éreztem, hogy biztos a külsőm miatt nem vagyok esélyes a lányoknál, de nem is mertem kezdeményezni sem egyébként, értelmetlennek láttam, hiszen egy ronda fiú kinek is kellene?!

Aztán teltek így az évek, sokáig abban a tudatban éltem, hogy a külsőm miatt nekem sosem lesz barátnőm és nem is kell, bemeséltem magamnak, hogy én majd a tipikus agglegény életet fogom élni, nők nélkül.

Persz, ha ilyen könnyű lenne, ezt a kérdést sem írtam volna ki.

Bő egy éve totál beindultam és elhatároztam, hogy most már ha beledöglök is szerzek egy lányt páromnak, mert éreztem, hogy elég volt a sok egyedülálló évből, nekem szükségem van egy lányra, már nem bírom tovább tettetni sem ezt az állapotot, hogy én boldog vagyok egyedül is, mert amúgy amíg anyáméknak is azt mondtam, hogy jó nekem egyedül meg majd agglegéyn leszek az nem volt igazság, belül én már egészen kisgyrek korom óta igaz szerelemről, normálsi kapcsolatról és persze rengeteg szexi lányról álmodoztam. :D

De ugye egy éve megváltozott minden, hirtelen találtam egy havert, aki tottál azon volt, hogy nem a fiúk külseje számít, hanem a jelleme és még én ronda fiú is szerezhetek szép barátnőt, ez olyan jól hangzott, hogy énmár kiéhezett, tapasztalatlank, kíváncsi srácként bele is vágtam ezzel a haver sráccal a változás hullámaiba. Elkezdtünk lányokat leszólítgatni, ez tartott majdnem egy évig, nálam. Ő azóta is tolja, de én nálam történ egy törés pár hónapja egy lány durván beszólt, akit lemertem szólítani. Konkrétan kigúnyolt a külsőm miatt. Ekkor ébredtem rá újra, hogy mégis csak a külső számít igazából és a hülye csajozási trükkök semmit sem érnek. Ismét félénk srác lettem, aki attól a naptól kezdve már nem hitt a mesékbe, nem is merek azóta sem több lányt leszólítani, állandóan elégedetlenkedem a külsőmmel, ha a tükörbe nézek és bosszankodom, hogy miért nem lettem én is egy jóképű, magas, testes srác, mint azok, akik a mai lányok többségénél esélyesek.

Fura mód az a hülye álomvilág időszaknyi szűk évem volt az, amely alatt kivételesen már kezdtem szépnek, helyesnek látni magam, komolyan, tök boldog voltam és úgy éreztem,hogy bármikor megtalálhatom azt a csodálatos lányt, aki a párom lehet, ha továbbra is szólítgatom le a lányokat.

De igazából nem így történt, nem kellek én senkinek sem.