Fiú társaim! Ti is tapasztaljátok, hogy a normális és egyben szép, vonzó lányok foglaltak mind? Ez már nevetséges, hogy minden nekem tetsző és egyben személyiségre is szimpatikus lány foglalt!

18:28,

Én soha nem vetemednék ilyenre, azért a lelkiismeretem még nagyon is helyén van még ha meg is bántanak akkor is, ennél én több vagyok.

Azt azonban, hogy az alfahímektől, vagy a vékony, visszahúzódóbb aranyos fiúkáktól kell-e jobban tartanunk csajok, ezen vitatkozhatnánk. A lényeg, hogy ne általánosítsunk, mert kivételek vannak, és olykor nagyot csalódhatunk, persze kellemesen is.

Nem tudtam, hogy van ilyen oldal, ahol a csajokról irogathatnak a ****** expasik. Jó tudni, hogy van ilyen is, de szánalmasak... :/

ma 18:31,

Pl. te is írtad hogy nem értékelnek téged a pasik stb. Azt azért megnéztem volna hogy hány normálisabbnak adtál ténylegesen esélyt, és nem pedig csak az első benyomás a döntő jelentőségű ami alapján lehet több is...

Talán említettem már valahol: a csendes, visszahúzódó nem mindig egyenlő a rendessel, odaadóval, stb.

A nagyszájú, viccelődő, "társaság lelke", talpraesett nem mindig egyenlő a bunkóval, szeméttel.

Ugyanez érvényes a testalkatokra is!

Úgyhogy, csak óvatosan. :)

Nem vagyok olyan, aki csupán ránéz a másikra és azt mondja: nem kell! Ha valamilyen szempontból tényleg nem jön be, akkor azt finoman a tudtára hozom. De igazad van, lehetséges, hogy nem kerültem még össze elég rendes pasival, ezért is írtam, hogy tisztelet a kivételnek.

De a legutóbbi exbarátom 3,5 éves kapcsolatom volt. Vékony, viszonylag visszahúzódó, kedves, érzékeny lelkű nem túl nagy hangadó, de kellemes társaság volt. Egy baj volt vele csupán: anyakomplexusos volt, engem meg ki akart sajátítani, de úgy, hogy levegőt is csak engedéllyel szabadott venni és mindenről pontos elszámolással tartoztam. Ha nem tettem, megsértődött, én viszont ostoba voltam és szerettem. Hiába mondta, hogy jajj, ő nem talál hozzám hasonlót, hogy a szép lányok csak a bunkó pasik után futnak, de jó, hogy rámtalált, mégsem tudta értékelni ezeket, pedig állítólag ilyen lányt akart. De ott tévedett nagyot, hogy örült, hogy "megtalálta a nagy őt" és azt gondolta, innentől az övé vagyok testestül-lelkestül, magáhozláncolhat és onnantól kezdve a füle botját sem kell moccintania értem. Amíg javítani akartam a helyzeten, addig nem változott semmit. Majd elhagytam, véglegesen. Utána hónapoki az ajtómnál térden állva könyörgött.

Elnézést kérek a hosszú sztoriért, eszem a kefét amiért még mindig hallok vissza rondábbnál rondább dolgokat "rólam".