Ez most mi tulajdonképpen amit én érzek?

Van egy lány (aki amúgy egy évvel idősebb nálam - 23 éves).

Nagyon bejön nekem ugyan, de .... az a helyzet hogy a kettőnk világa teljesen eltér egymástól, vagyis én csak egy átlagos srác vagyok, ő viszont modellkedik stb. szóval lényegében jóval sikeresebb életet él mint én, éppen ezért nem merném mondani hogy szerelmes vagyok belé, mert éppen emiatt nem jöhetnénk össze, s amúgy is nagyon ritkán találkozunk.

Viszont mikor/miután vele találkozok, csak látom őt, vagy ha csak hallok róla valamit, mint ha valami új fajta érzés járna át , mint ha teljesen megfordulna bennem a világ, kissé mint ha minden körülöttem forogna. A vele töltött boldog pillanatok, és az általa kapott kedves szavak bárhol bármikor felvidítanak ha visszaemlékszek rájuk. Olyan mint ha ő benne látnám minden életörömömet. Meg még az a helyzet hogy nagyjából mikor megismertem volt egy nagyon nehéz időszaka és én akkor megvígasztaltam, minden elmondtam neki hogy mennyire sajnálom, s együtt érzek vele, aminek ő nagyon örült, s talán ez is egy ok hogy annyira megkedvelt engem.

Tényleg nem tudom mi az amit érzek, még én sem tudom pontosan megfogalmazni. Létezik hogy csupán ennyire megkedveltem valakit? Miért ragaszkodom ennyire ehhez a lányhoz?