Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miről lehet a lányokkal beszélni?
2 éve voltam úgy vele, hogy szeretnék egy kapcsolatot. Úgyhogy "neki álltam" barátnőt keresni. Ismerkedtem közösségi oldalakon, társkeresőkön is. Életemben nem voltam egy szószátyár, tehát én nem tudom fosni magamból a szavakat. Pl egynél több barátom sosem volt és haverokból is max 2, de inkább egy van. Egyedül a barátommal tudok beszélgetni, a haverommal is tudok, de vele elég keveset, csak néha együtt játszunk - mellesleg nem vagyok kocka, sosem voltam az. Bármelyik randimon voltam, nem tudtam beszélni a lányokkal. Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik. Nem igazán értettem, hogy miről lehet beszélni, de úgy általánosságban az emberekkel való össze-vissza beszélgetést sem értem. Buliban is pl az a társaság, akikkel elmentem (ők inkább jó ismerősök, mint haverok) direkt odahívtak egy csajt, hogy bemutatlak XY barátomnak, és mondták a hülyeségeiket.
Mellesleg ez a problémám több dologra is kihat, az egyik most off téma, de most fogok érettségizni és az írásbeli angolom (a tavalyi középszintűn) 93%-os volt, aztán kihívott feleltetni a tanár, hogy beszéljek neki egy képről. Kint volt egy csoport turista, amiről én annyit tudtam mondani, hogy ott van egy csoport turista. De ha pl rendes tételekből kell felelni, pl töri, magyar, akkor azt, amit bemagoltam, akkor azt képes vagyok elhadarni, de egy képről való beszélés számomra szinte lehetetlen, pedig magántanárhoz is járok és ő már fogja a fejét, amikor ezt gyakorolni kell.
Volt olyan is, hogy odajött egy lány, mondta, hogy szia. Mondtam hogy szia. És többet nem is tudtam neki mondani. Szüleimmel sem tudom, hogy miről tudnék beszélni, pedig velük is jó beszélgetni, de nagyon ritkán tudok. Ha most a probléma megoldó készségre hivatkoznátok, matekból csak ötösöm van, bár nem tudom, hogy ez mennyire függhet össze. Az a lényeg, hogy nagyon nem értem az emberi kapcsolatokat és jó lenne ezen változtatni, mert szeretnék gyereket, meg normális életet egy normális lánnyal/nővel, de én tényleg nem tudok miről beszélni az emberekkel. Még TV-t is elkezdtem nézni, hogy tudjak miről beszélni, nem mondom hogy nagyon rossz a műsor de annyira nem érdekes és nem értem, hogy mit lehet azon kitárgyalni, amit már egyszer kitárgyaltak.
Csúnyaságról meg annyit, hogy szerintem nem vagyok se csúnya, se szép, inkább átlagos, a saját szememben meg csúnyának látom magam. Mondjuk általánosban jobb volt a helyzet ott az osztálytársaimmal elég jóban voltam, beszéltünk is, legutóbb elhívtak bulizni, elmentem, de a köszönésen kívül és azon kívül hogy figyeltem őket nem sok minden történt. Alkohol is annyira old, hogy hátradőlök és figyelem a többieket és akármennyire próbálkozom, nem tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe. Néha meg egész jól elkap ez a beszélgetősdi, de az is csak azért van, mert ketten vagyunk kondisok az osztályban és kb 1-2 havonta kitárgyaljuk, hogy milyen jó dolog kondizni, meg elmondjuk a fejlődésünket, tapasztalatainkat, hogy melyik gyakorlatot hogy kell csinálni, stb.
Pedig nem egyszer beszélnek olyan témáról, amiben én jártas vagyok, sokat olvastam róla, de mégsem tudok érdemben a beszélgetésbe kapcsolódni.
17/f - mindjárt 18
Hogy változtathatnék ezen? Mellesleg nem vagyok se bunkó, se agresszív, talán a hallgatásom tűnhet bunkóságnak, már hozták is fel, de nem tudok rajta változtatni, pedig sokat olvastam róla, és én tényleg próbálkozom, nem is hanyagolom el a külsőmet, de nem is viszem túlzásba. Öltözködésem sem az a szakadt, amit néhány ember visel, hanem normális. Mindenből fekete, gatya cipő a jobb fajtából, hogy ne szakadjon mindig szét.
Pedig még sportolni is szeretek, mostmár szerintem egész sportos is vagyok, de egyszerűen nem megy, pedig önbizalmam is van, csak a beszélgetés nem megy egész egyszerűen.
És az a furcsa, hogy néha-néha tényleg jól tudok beszélni, de az is többnyire a szüleimmel és a barátommal jön elő. Mondjuk a barátommal egész sokat szoktunk beszélni élőben is és facebookon is, szüleimmel kevesebbet, családommal gyakorlatilag képtelen vagyok kommunikálni, ahogy a többi emberrel is alig-alig megy... :/
Tehát nem csak lányokkal nem megy, hanem gyakorlatilag senkivel.
Kedvtelenül beszélek: helyes megfogalmazásának annak kellett volna lennie, hogy közönyösen. Nem olvashatók le az érzéseim a szavaimból többnyire.
Tudom milyen boldognak lenni, stb, nem, nem vagyok életunt, sem depressziós, sem melankóliás.
Igen, néha, bár igaz, hogy volt már ebben segítségem :D legalábbis abban, hogy másképp lássam a fákat.
10. válaszolónak (étoile et lune)
az problémának számít, hogy az első általános iskolámban (1.-6.) gyakran megvertek, kicsúfoltak, megaláztak, és abban a hat évben gyakorlatilag nem volt barátom?
Gondolom, tudod a választ a kérdésedre. :) Igen, az általános iskolás évekre simán vissza lehet vezetni ilyesmit, sok kamasz ott ,,cs*sződik el". Ott még nagyon bátran gonoszkodnak a rosszindulatú egyedek, középiskolára már alattomosabban intézik a dolgokat. 15-16 évesen én is az általános iskolával magyaráztam, hogy hallgatagabb lettem és önbizalomhiányos, de azóta kinőttem a dolgot, és mivel már meg tudom magam védeni, és már jobb csaj is lett belőlem (öö, amúgy szerény vagyok), már sokkal stabilabban állok a lábamon, nem készülök ki két másodperc alatt egy beszólástól. Azok, akik bunkók voltak velem, most simán keresnék a társaságomat, tudom... Szóval kell egy pont, amin lezárod az általános iskolás éveid sérelmeit, és ez nagyrészt elhatározás kérdése, és közben jön a felejtés.
Mellesleg nem tudom, mi a bajod, én jól el tudok veled beszélgetni. Középsuli vége felé már olyan voltam, hogy az osztály hallgatag egyedét kérdezgettem, és egy idő után olyan szinten megnyílt, hogy kiderült, hogy nem is hülye, van barátja, és vannak szerelmi gondjai, és elmondja őket nekem. És ez gondolom azért volt, mert megkedvelt. Másért nem nagyon.
Nos, én nem félek senkitől se a volt osztályomból, se a jelenlegiből, mivel eléggé megerősödtem, a beszólásokkal meg csak simán nem törődök. Bár furcsa módon még így is sokszor belém kötnek, pedig nem vagyok kisdarab.
Köszi a válaszokat
Azért kicsit vicces, hogy azt írod nem tudsz miről beszélni, nem tudsz témát felhozni, de azért majdnem írsz a kérdésről a hozzáfűző részben egy kisregényt. :D Meg, hogy alig tudsz beszélni témákról, akkor itt is csak 2 sort írhattál volna. :) De ennek ellenére viszonylag elég bőbeszédűen kifejtetted a problémád a kérdés után, a zöldmezős részben. :D
Szóval megoldás az, hogy ha semmi nem jut eszedbe, akkor beszélj arról, hogy néha nem jut eszedbe semmi, hogy miről beszélj, mert látod, erről elég sokat tudtál beszélni. Aztán amíg ezt kitárgyaljátok, addig valami csak történik, vagy eszedbe jut. :)
Egy téma van, amiről sokat tudok beszélni és az én magam vagyok, de én sem vagyok tárgyalható a végtelenségig, mellesleg egy lánnyal, vagy akárkivel sem beszélhetek órákon át arról, hogy szerintem mennyire rosszul tudok kommunikálni, mert unalmassá válik, ráadásul önsajnáltatásnak venné, hogy mit gondolok magamról :) Meg tényleg, egy lány biztos nagyon örülne az első randin, ha elmondanám, hogy mennyi kudarcom volt a randikon és hogy mennyire nem tudok más témáról beszélni, mint saját magamról, mellesleg ezt a témát nagyon sokszor átgondoltam, azért jut eszembe ennyi minden róla :)
A semmiről meg nem tudok sokat beszélni, a véleményem nem hinném, hogy ennyire érdekes lenne, főleg az önmagamról alkotott véleményem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!